Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Jánosfalvi Sándor István a székelyek csalárd jobbágyosításáról
Maqyar Fiqyélő 629 kely örökségben királyi adománynál fogva királyi jus elegyíttetett, azt is az Appr. m. R. 76. Tit. 7- és 12-ik cikkelyei szerint eltörölteti és annál fogva a Jus Régiumtól megtisztítja. Sőt, hogyha valaki királyi adományt elegyítene is a székely örökségbe, az egész székely náció helybenhagyása nélkül meg ne álljon: az országgyűlésben meghatároztatja. De mégsem szűnt meg némely erőszakos nemes ember és tiszt más hasonló nemtelen titulusok alatt is a szabad székelyek megjobbágyosítá- sában és örökségük elvesztésében munkálkodni. Ugyanis elsőbben a tisztekkel megegyezve, most az egyiket, majd a másikat, holmi tolvaj oláhokat előre felingerelvén, hogy velük házuknál egyék és igyék, mint tolvajokkal társalkodókat feladta, perbe idéztette, hamis tanúi által elnyomatta s mindaddig hurcoltatta, míg magát közbevetvén, örökségét bizonyos summa pénzig magának köttette s annakutána magát az örökségről szolgáltatta, s meghalálozván gyermekeit jobbágynak íratta, nűntha atyjok által obligáltattak volna és ha felnevelkedvén, szabadságokat keresni kezdték, katonának elfogattatta s némelyik osztán, hogy katonának ne vigyék, jobbágynak kötelezte magát. De ha elment is katonának, unnakutána valami haláltól váltott tolvaj oláhot, vagy cigányt annak székely örökségébe beszállítván, magáévá tette. Továbbá pénzt adott uzsorára szolgálatért, kontraktust Íratott róla, anülyent akart. Ennél fogva később ezeknek árvájukat valóságos jobbágyi szolgálatra vonta s majd idővel a Kontribucionális Tabellán is jobbágynak Íratta s ha mozdult maga megszabadításában, eskettetvén amaz arról: ha ígaz-e, hogy T. T. jobbágyi szolgálatot tett N. N. úrnak, megfelelvén a vallók, hogy igaz! jobbágynak ítéltetett s ennél fogva székely öröksége is jobbágyio- nális szessziónak írattatott. A MAGYARSÁG EGYSÉGÉNEK PROBLÉMÁJA A fenti címen Szombatfalvy György tanulmányt írt a »Társadalomtudomány« legutóbb megjelent száimában. Maga a cím minden kommentárnál többet mond a kérdés időszerűségéről. Tudományos színvonalon alig exponált téma ez: többnyire a zsurnalisztika és a pohárköszöntők elkoptatott frázisai mögött porosodott. Ennek következtében ma már alig lehet erről úgy beszélni, hogy ne legyen az elhangzottaknak kellemetlen, édeskés mellékíze. Ez persze elsősorban formai kérdés, de a színvonal tekintetében sokat határoz. Szombatfalvy bevezetésképen a következőket mondja: »Egy szervezet egységét, még ha valójában szellemi természetű is az, mint aminö egy nemzet, három irányú vizsgálódással ismerhetni meg; az anyagi, az alkati és az ezeket formáló erők, vagyis a szellemiség egységének megfigyelésével. Nem kétséges, hogy ezek közül a szellem a legsúlyosabb tényező. Mens agitat molem. De csak bizonyos korlátok között, amelyeket az anyag sajátsága és az alkatban rejlő adottságok ellenállása emel.« Fontos kiemelni, hogy a tanulmány mindvégig éles megvilágításba helyezi a biológikum és a szellemi megnyilvánulások viszonyát, bár nem a gyakran szokásos szélsőséges értelmezésben. Ügy tűnik, hogy a faji szemlélet ma már nem vehető túlzó vagy jogosulatlan álláspontnak, annyira nem, hogy olyan nemesen konzervatív gondolatkörbe is beilleszthető, mint amilyen például a szóbanforgó tanulmány írójának is sajátja. Szombatfalvy felfogása szerint egy nép egységét biológiai vonalon nem fajtisrtasága határozza meg, hanem az, amit ő biológiai közelség-érzetnek nevez. »A nép egyedei- ben él a biológiai közelség érzete, ez jelentkezik, mint az ösztönök
