Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Mikó Imre: Angolszász hadicélok a két világháborúban
Angolszász hadicélok a két világháborúban 627 valósítható meg, mely bizonyos nemzetközi szervezetet is feltételez. Nem szerepel viszont Wilson tizennégy pontjában az Atlanti Chartának az a megállapítása, hogy az Egyesült Államok és Anglia nem keres ebben a háborúban sem területi, sem egyéb természetű gyarapodást (1.). Teljes összhangban mondja ki az Atlanti Charta Wilson pontjaival, a kereskedelem szabadságát (Charta 4., Wilson 3. pont), a tengerek szabadságát ((üharta 7., Wilson 2. pont), a lefegyverzésnél azonban Wilson az általános lefegyvsrezés alapján állott, a Charta pedig csak egyes nemzetek lefegjrverzéséről szól, sőt kilátásba helyezi, hogy egyes népeket az angolszász hatalmak más népek féken- tartására fel fognak fegyverezni. (Charta 8., Wilson 4. pont.) A háború utáni nemzetközi együttműködésre vonatkozik a Qiarta 4., 5. és 6. pontja. A 4. a kereskedelem szabadsága mellett valamennyi államnak a nyersanyagokból való egyenlő feltételek melletti részesedését is kimondja, az 5. a gazdasági együttműködést helyezi kilátásba, a 6. pedig a népek biztonságát és az egyének boldogulását ígéri, ami szintén csak fokozottabb nemzetközi egsnittműködés útján valósítható meg. A területi kérdéseket illetően a Charta amellett, hogy az Egyesült Államok és Anglia nem akar területileg gyarapodni, két alapelvet szögez le: az egyik az, hogy a területi változásoknál a népek szabadon kifejezett óhaját tartják irányadónak (2.), a másik szerint pedig a szuverén jogok visszaállítása ott, ahol attól erőszakkal fosztottak meg népeket, amit még az is kiegészít, hogy a népek maguk választhatják meg kormányformájukat (3.). Ha végigtekintünk Wilson 6—13. pontjain, azt látjuk, hogy angolszász szempontból ugyanazok a vitás területi kérdések vannak szőnyegen, amelyek a múlt világháborúban voltak, csakhogy azóta még újabbak csatlakoztak hozzájuk. Ezeknek a vitás, legnagyobb részben európai területi kérdéseknek a kiújulásához éppen a wilsoni tizennégy pont, illetve az a mód vezetett, ahogyan ezekkel a pontokkal a páriskör- nyéki békemű megalkotói visszaéltek. Wilson tizennégy pontját nagy lelkesedéssel fogadták a világ népei s csak a békekonferencián derült ki a pontok alkalmaz- hatatlansága s alkalmazóinak kapzsisága és önzése. Az Atlanti Charta már a megalkotását követő évben ellentmondások kereszttüzébe került s a Szovjetunió magatartása következtében már több ízben merült fel megváltoztatásának szükségessége. A kis népek mindenesetre feszült figyelemmel kísérik, müyen hullámzásokat mutat a túlsó oldalon a hatalmi viszonyok és az igazságftevés szándéka között folyó küzdelem. MIKÓ IMRE
