Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 10. szám - Mikó Imre: Angolszász hadicélok a két világháborúban

Míkó Imre- Angolszász hadicélok a két világháborúban

625

lyeknek a helyét más nemzetek között biztosítva kívánjuk látni, a legszélesebb lehetőséget kell nyújtani autonom fejlődésükhöz.“ (10.)

Hogy az amerikai próféta tizennégy pontjából, amelytől az egész világ a maga megváltását várta, mi lett a párisi béketárgyalások folyamán, azt azok előtt, akik a két világháború között a fegyveres békét átélték, nem kell bővebben magyarázni. Az ítéletet maguk az Egyesült Államok mondták ki a békemű felett, amikor az annak biztosítására létrehozott Nemzetek Szövetségében nem voltak hajlandók résztvenní.

Az ANGOLSZÁSZ HATALMAK a második világháborúban azután szögezték le hadicéljaikat, hogy Németország hadat üzent Szovjet- oroszországnak és a háború ezzel új szakaszához érkezett. Az angol és amerikai hadicélok teljes összhangba hozatala érdekében a nyilatkozatok most nem külön-külön, hanem közösen hangzottak el, valahol az Atlanti óceán egyik hajóján, ahonnan a fontos határozat az „Atlanti CSiarta“ néven ment a köztudatba. A közös nyilatkozat 1941 augusztus 12-én kelt és a következóTcéppen hangzik;

„Az Egyesült Államok elnöke és Őfelségének, az Egyesült Királyságbeli kormányát képviselő Churchill miniszterelnök úr nyílt tengeren találkozott.

Kíséretükben volt a két kormány több tagja, valamint a szárazföldi, tengeri és légi fegyvernemhez tartozó magasrangú tisztek.

Megvitatták az Egyesült Államok és a támadásnak ellenálló országok fegyveres ereje részére történő hadianyagszállítás minden kérdését, úgy, amint azok a „Lease-Lend Act“-ben szabályoztattak.

Lord Beaverbrook, a brit kormány hadfelszerelési minisztere is résztvett a megbeszéléseken. Ö most éppen útban van Washingtonba, hogy az Egyesült Államok kormányának illetékes szerveivel a további részleteket megbeszélje. Ezek a megbeszélések a Szovjetunió megsegítésének kérdését is fel fogják ölelni.

Az elnök és a nüniszterelnök több megbeszélést tartott. Megvizsgálták a világ civilizációját veszélyeztető ama kérdéseket, melyek a hódítás útján történő katonai megszállások politikájából származnak, amit Németország hitlerista kormánya és vele szövetséges más kormányok vezettek be; és tisztán megállapították azokat a rendszabályokat, amelyeket mindkét állam e veszélyekkel szemben saját biztonsága érdekében foganatosít.

Megegyezésre jutottak az alábbi közös nyilatkozatban:

Együttes nyilatkozata az Amerikai Egyesült Államok elnökének és az őfelsége Egyesült Királyságbeli kormányát kéviselő C!hurchill miniszterelnök úrnak, akik találkozva egymással, helyesnek tartották nyilvánosságra hozni országaik nemzeti politikájának bizonyos közös elveit, amelyekre a világ jobb jövője iránti reményeiket építik:

1. Országaik nem keresnek a maguk javára sem területi, sem egyéb természetű gyarapodást.

2. Nem törekednek semmiféle olyan területi változásra, ami nem egyezik meg az illető népek szabadon kifejezett akaratával.

3. Tiszteletben tartják minden nép jogát ahhoz, hogy kormányformáját, amely alatt élni akar, megválassza; és az a kívánságuk.