Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Mikó Imre: Angolszász hadicélok a két világháborúban
ANGOLSZÁSZ HADICÉLOK A KÉT VILÁGHÁBORÚBAN A MÁSODIK VILÄGHÄBORO ötödik évében egyre fokozódó érdeklődés kíséri azokat a megnyilatkozásokat, amelyekből a világ háborúutáni új berendezkedésére lehet következtetni. Ebben a háborúban a nagyhatalmak általában sokkal titkolozóbbak hadicéljaik tekintetében, mint az első világháború alatt. A múlt világháború harmadik évének elején, 1916 december 18-án Wilson elnök felszólította a hadviselő feleket, hogy nyilatkozzanak hadicéljaik tekintetében s ettől kezdve egymást érik a jegyzékek és nyilatkozatok. A szembenálló felek feltárták a különböző területi kérdéseket és leszögezték azokat az alapelveket, amelyek szerint a békét tartós alapokra kívánják helyezni. 1917. február 6-án léptek be az Egyesült Államok a háborúba az antant hatalmak oldalán. Most már összhangba kellett hozni a Wilson által hirdetett világmegváltó eszméket, a „győzelemnélküli békét“ az antant hadicéljaival, amelyeket Amerika hadbalépése előtt Wilsonnak válaszképen Briand nyolc pontba foglalt össze, a hadbalépés után pedig 1918. január 5-i beszédében Lloyd George körvonalazott. így született meg Wilsonnak a kongresszus 1918. január 8-i beszédében előadott tizennégy pontja, ami újabb német és osztrák-magyar megnyilatkozásokat váltott ki, de tulajdonképen az angolszász hadicélok végleges megfogalmazásának tekinthető. A tizennégy pont közül hat foglalkozik általános elvi kérdésekkel, nyolc pedig konkrét területi ügyeket foglal magában. Az elvi kérdések: nsdlvános békeszerződések, a jövőben mindennemű titkos szerződés kizárásával (1.), a tengeri hajózás szabadsága mind békében, mind háborúban (2.), a gazdasági korlátok lebontása a lehetőségekhez képest és a kereskedelem szabadsága valamennyi nemzet számára (3.), államközi megállapodás a fegyverkezés korlátozására (4.), a gyarmati kérdések pártatlan rendezése (5.) és egy nemzetek közötti általános szövetség alakítása, mely a kis és nagy államok számára egyaránt biztosítsa politikai függetlenségüket és területi integritásukat (14.). Az egyes területi kérdések: az orosz terület kiürítése és annak a lehetővé tétele, hogy az orosz nép szabadon döntsön sorsáról (6.), Belgium kiürítése és helyreállítása, szu- verénitása jövőjének biztosítása (7.), a francia terület kiürítése, a megszállt területek visszaadása, 1871-ben Elzász-Lotharingia el- szakításával Franciaországot ért igazságtalanság helyrehozása (8.), az olasz határok kiigazítása a nemzetiségi elvnek megfelelő módon (9.), Románia, Szerbia, Montenegró kiürítése és helyreállítása, Szerbia részére tengeri kijárat biztosítása (11.), a török szuveréni- tásnak a valóban török területekre való korlátozása, a többi nemzetiségek számára önkormányzat, nemzetközi megállapodás a Dardanellák szabad használatára (12.), szabad Lengyelország tengeri kijárattal (13.) és végül „Ausztria-Magyarország népeinek, ame-
