Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Makkai János: A politikai boldogság-rendszerek
A politikai boldogság-rendszerek 621 A POLITIKAI HIEDELMEK A JÖVŐBEN IS HASONLÓ BOLDOGSÁGRENDSZEREKET FOGNAK SZÜLNI A MAI EURÓPÁBAN s a többi kontinensen nemcsak ezek a boldogságrendszerek élnek, hanem minden politikai hiedelemnek van egy-egy hasonló boldogságrendszere. Nem is lehet valamennyit felsorolni. Ezek a boldogságrendszerek minden politikai hiedelemnek szerves részei és a tömegben erősebben élnék, mint a hiedelem magasszínvonalú ideái. Az egyes boldogságrendszereket azért mutattam be egyszerűen, primitív módon, mert azok a hívők tömegében ilyen egyszerűen élnek. Nem komplikáltak, ellenben mindig fenségesek. Mindig a teljes jobb jövőt Ígérik és nyilvánvaló, hogy — ezt hiába teszik, mert az emberi boldogság egyikük megvalósulása esetén sem fog beköszöntem a földre. Ennélfogva értelmileg mindegyik boldogságrendszer hazug, de érzelmileg egyik sem az. A hívők boldogságrendszer nélkül nem tudnának egyetlen politikai eszményt sem követni és a boldogságrendszerükben való hivésben semmi értelmi cáfolat nem zavarja őket, amíg az az életérzés él bennük, amely a politikai hiedelmet ilyen vagy olyan irányúvá fejlesztette. A néptömegek valószínűleg mindig ugyanabban hisznek és ugyanaz után a boldogság után vágynak, de azt egyetlen korszakban sem tudják kifejezni. Boldogságrendszereik ezért hurcolnak magukkal megvalósíthatatlan ideákat. Az emberi életérzés változásait nem lehet megjósolni, kétségtelen azonban, hogy politikai hiedelmek mindig lesznek és azok a homo sapiens jelentős embertani elváltozásáig mindig elsősorban érzelmeken és sokkal kevésbbé az értelmen fognak alapulni. A közös életsorsú embertömegek mindig nagyjában hasonló életérzést fognak árasztani és ezek mindig sajátos boldogságrendszereket fognak kialakítani. Minden politikai eszmét értelmileg tarthatatlan földi boldogságrendszerek fognak körüllengeni és a tömegben népszerűvé tenni, s egyetlen politikai irányzat sem terjedhet el a földön, amely a hívőnek nem igér „teljes“ boldogságot. Amint a néger mennyországa más, mint a fehér emberé, amint a kutya nagy csontról álmodik, a kanárimadár pedig sok kendermagról, a délszigetek lakója kenguruként kíván élni halála után, az európai filozófus pedig az emberi ráció dicsőségének eljövetelét várja a jövendőtől, — úgy minden embercsoport, amelyet valamely válság gyötör, amely egyforma kínokat szenved és eg5^orma megaláztatásokat él végig: sajátos boldogságrendszert fog kialakítani politikai téren, amíg politikával foglalkozik. AZ EMBER TERMÉSZETES ÉLETÁLLAPOTA: AZ ALKOTÓ BOLDOGTALANSÁG MIND AZ ÉGI, a túlvilági, mind a földi boldogságrendszereket a hivés ösztöne, az ebből keletkezett hit s az ideával párosult érzelem, a hiedelem teszi társadalmi és lélektani valóságokká. Ezek a hiedelmek és boldogságrendszerek vannak, mert a tömegek hisznek
