Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Makkai János: A politikai boldogság-rendszerek
620 Mokkái János hogy tudományos szempontból vannak-e tiszta emberfajok, vagy nincsenek. A tömeg nem tudományos tételeket és igazságokat, hanem hiedelmet követ s a tudomány hiába cáfolja meg a hiedelem uralkodó ideáját: amíg az európai népek, vagy azok közül egyesek hisznek benne, addig faji gondolat van, függetlenül attól, hogy vannak-e és öntudatos embercsoportoknak tekinthetök-e a fajok. A tudomány átlagos érvényű megállapítása szerint emberfajok, vagy fajták viszonylagosan föltétlenül vannak, de azok pontos köre meghatározhatatlan és az egyazon fajtához tartozókat semmiféle tudatos, közös életérzés nem kapcsolja össze. Az európai nemzetek mind különböző fajtákból álló képződmények, minden más nemzetben és népben ugyancsak különféle és a másikkal rokon, vagy azonos fajták embertömegei rejtőzködnek, de az egy fajtabélieknek semmi közös érzésük, gondolatuk, akaratuk és elhatározásuk nincsen. Európának »emberfajtákra« való felosztása a tökéletes anarchiát jelentené földrészünkön. A tömegek mégis hisznek a faji gondolatban. A tudományos cáfolatokkal nem törődnek és maguknak a természettudománnyal teljesen ellentétes ideát alakítanak ki, amelynek igézetében nagyjában és egészében azt hirdetik, hogy az azonos népiséghez váló tartozás azonos fajiságot jelent. Ugyanakkor misztikus fajelméletekben hisznek. Hiszik, hogy az egyfajtájúak vérközössége a legnagyobb emberi kollektívum. Hiszik, hogy egyedül ez adja és szüli a kultúrát, az erkölcsöt, a vüágfelfogást, a »világnézetet«. Hiszik, hogy ennélfogva a legnagyobb emberi feladat a fajt tisztán tartani, sőt azt határozott irányban fejleszteni, a más fajtájúakat pedig a vérközösségből és a társadalmi együttélésből kizárni. Ennek a hiedelemnek a gyakorlati lehetőségei igen csekélyek. Az átlagos fajtától nagyon különböző elemeket (mint például a zsidókat és a négereket stb.) az embercsoport közösségéből sikeresen ki lehet zárni, de a tőlük kevésbbé különbözőket nem. A társadalom tagjait nem lehet arra se rákényszeríteni, hogy az előírt fajideál szempontjainak figyelembevételével házasodjanak és hozzanak gyermekeket a világra. A közösség egészségügyi és szociális helyzetét emelni és javítani lehet, de ezt nem lehet csak az egyfajtájúakra korlátozni s a többi fajtát ebből a tevékenységből kizárni. A faji hiedelem értelmi részével rengeteg baj van, érzelmi része azonban mégis erős, úgyhogy az egy egész világrend megváltoztatására tett nagyarán5ní kísérletet. A faji boldogság rendszere a jobb jövő képe gyanánt azt rajzolja elénk, hogy, ha az európai emberfajták integrálódni fognak és az összes idegen elemeket kiközösítik magukból, ezzel a kérdéses csoportok éppúgy megegészsége- sednek, mint a beteg ember, ha megszabadul kórokozóitól, vagy parazitáitól. És ezzel a folyamattal összes szociális, gazdasági és szellemi problémáink is megoldódnak. Az ember nem fogja többet kizsákmányolni a »saját fajtáját«, nem fogja megcsalni és becsapni a másik fajtestvért; az emberfajták belső bajaiktól megszabadulva nem fognak többé egymás ellen küzdeni, mert nem lesz, aki izgassa őket egymás ellen s így — egy utolsó küzdelem árán — gyermekeink számára a teljes boldogság kora érkezik el.
