Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Makkai János: A politikai boldogság-rendszerek
A politikai boldogság-rendszerek 617 tos!) sok tekintetben ma is él. Az angolszász államokban virágozik leginkább, a polgári demokrácia életformájában, de ma már nem erős és fiatal, hanem régi, elöregedett, átalakulóban lévő hiedelem. A KOLLEKTIV BOLDOGSÁG RENDSZERE A XIX. SZÁZAD VÉGÉN alakult ki egy új társadalmi réteg életérzéséből a kollektív boldogság rendszere. A munkásosztály szülte, amely ebben a században terelődött össze a gyárakba, közös műhelyekbe, azonos munkarendszerek, életviszonyok, fizetési és bérproblémák, azonos életmód, vágyak és ambíciók karámjába. Ez az osztály a boldogságot, a jobb jövendőt az emberi kollektivitás, az együttműködés kiépítésétől remélte. Ezért az anarchista Kropotkin ugyanazt az életérzést árasztotta, mint Marx, Engels, vagy Kautsky, noha az ideában nagy volt a különbség köztük. Kollektív boldogságrendszere van az új nacionalizmusnak is, amelyet pedig ideában egy vüág választ el a marxizmustól. A kollektív boldogság rendszere mintha egy nagy ösztön változásra volna visszavezethető; az előbbi boldogságrendszer koráéval szemben — az ember egyszerűen másként érez egy korszakban, mint az azelőttiben. Mindent fel kell áldoznunk a közért, mindent kollektív módon kell kiharcolnunk; le kell tömünk a társadalom régi válaszfalait, egyesítenünk kell az osztályokat s a nagy átlagok uralmát kell megvalósítanunk; az egyén semmit sem számít, csak a közösség; a közösség boldogsága pedig úgy érhető el, ha azonos életmódra kényszerítjük, ha ledöntjük a különbségeket, ha mindenkit egy átlagszínvonalra kényszerítünk a lehetőségek területén. A kollektív boldogság rendszere politikailag teljesen ellentétes csoportokban is egyformán él, éppúgy, mint az egyéni boldogság rendszere is hasonlóképen virágzott a polgárság különböző pártjaiban, amelyek pedig egymás leigázására törtek. Se az individualizmus, se a kollektívizmus nem fed teljesen egyetlen politikai irányzatot sem — a két különböző boldogságrendszer tudatalatti életérzéskülönbségen nyugszik. A kollektív boldogságrendszer ugyanolyan szervi bajban szenved értelmileg, mint az egyéni. A kollek- tívumba való beleolvadás: egyszerűen nem jelent boldogságot. A természet ellene van az egyenlőségnek, viszont útját állja a nagymértékű különböződésnek is. Az egyéni boldogság rendszere a polgár életérzésén, a kollektívé a szervezett munkásén és a müitarizált osztályokén nyugszik. Ideájuk egyformán esendő, de mindkettő jelenléte pszichológiai tény, mert nagy tömegek érzelmeiben gyökeresedik. A NEMZETI BOLDOGSÁG RENDSZERE Amint a napóleoni HÁBORüKKAL kifejlődik a nemzeti elv és vele együtt a nacionalizmus, úgy lép föl a politikai hiedelmek kísérője gyanánt a nemzeti boldogság rendszerének vágyképe. Az embernek elsősorban az a küldetése, feladata és életcélja, hogy saját nemzeti életközösségének jövendő boldogságáért küzdjön. List Frigyes az emberi gazdálkodást a nemzeti eszme szolgálatára utasítja
