Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Makkai János: A politikai boldogság-rendszerek
618 Mokkái János Smith Ádámmal és követőivel szemben, a liberalizmus legnagyobb államfértiai pedig emberöltőkön keresztül azért küzdenek, hogy nemzetük önálló, független, minden más koUektívumtól szabad legyen és a gazdasági javakból, a világkereskedelemből és a politikai hatalomból minél nagyobb részt szerezzen meg magának. A nemzeti boldogság rendszeréből az imperializmus, a gyarmatositás, a nem-fehér népek leigázásának ténye keletkezett. Szörnyű igazságtalanságok történnek miatta, vele és általa. A hívők mégis tökéletesen meg vannak győződve arról, hogy igaz úton járnak, mert az egyetlen boldogság, amit elérhetünk s amit gyermekeinknek biztosíthatunk: csak nemzetünk nagyságában rejtőzhetik. A boldogságrendszer velejárója, hogy minden benne hívő nép önálló nemzet akar lenni. Fő életérzése: a másiktól való függetlenség és ugyanakkor a mások függővé tevése saját személyiségének kiteljesítése által. Minden jog és életlehetőség felkutatása, kiaknázása és felhasználása sajátmagunk számára, de hasonló jogok és lehetőségek gyakori megtagadása másoktól. A nacionalizmus tobzódásának mai korszakában a legtöbb nép a nemzeti boldogság rendszerének igézetében él. Nem veszi tudomásul, hogy a nacionalizmus elfajulása csak szerencsétlenségek sorozatát hozhatja a földre. E boldogságrendszer hívei azt hiszik, hogy lehetséges elszigetelt, csak egy nemzet körére kiterjedő boldogság és csak a legújabb időkben kezdik súlyos és véres csalódáisok árán látni, hogy a legyőzöttek válságai felborítják a leggazdagabb és leghatalmasabb országok életét is és általános világválsággá lesznek. A hiedelem azonban nem azért alapszik elsősorban érzelmeken, hogy az értelmi elemek kidomborításával sok javulást tudjunk elérni bennük. Egy országnak hiába vannak szórványosan nagy szellemei, nacionalizmusának színvonalát nem ezek határozzák meg, hanem a nép, a tömeg, illetve annak életérzése. Állami életüket most kezdő, fiatal népek kezében a nacionalizmus igen gyakran barbár, alantas érzelmű, s közönséges és irányíthatatlan ösztönök vezetik. Ezek a népek az önállóság birtokában és a nacionalizmus igézetében a méltatlanságok sorozatát követik el az uralmuk alá került más nemzetiségűekkel és saját nacionalista ideájuk is prinűtív. Nyilvánvaló, hogy nem minden nép érett meg arra, hogy nacionalista lehessen. A fejletlen tömegek alacsony színvonalú nemzeti boldogságrendszere okozza az európai népek számos tragédiáját, a háborúban a rendkívüli kegyetlenségeket s az egyéb visszataszító jelenségeket. A nacionalizmus boldogságrendszerének a jövőben oda kell érnie, hogy mindenütt egy fejlődöttebb, általános európai életérzés jellemezze. Ennek az új életérzésnek az eljövetelét azonban — sajnos — nem lehet sikerrel sürgetni, az csak e természetes fejlődés következtében bontakozhatik ki. AZ OSZTÁLYBOLDOGSAG RENDSZERE A POLITIKÁBAN NINCS OLYAN BOLDOGSÁG-RENDSZER, amely ne volna kizáró jellegű. A forradalmi irányzatok mindig azt hirdetik ugyan, hogy az egész emberiséget meg akarják váltani és bol
