Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Makkai László: Román történetírás a két világháború között
576 Szemle sokára be is fogja fejezni.'^a De így is impresszionáló emléke marad egy lángoló fantáziájú, kifogyhatatlan leleményű, színes szellemiségnek, mely évtizedekig hatása alatt tudta tartani saját nemzete gondolatvilágát, sőt elméleteit a nemzetközi tudományos fórumok előtt is sikerrel képviselte. Még legszeszélyesebb ötleteinek bizonyítására is olyan hatalmas apparátust, szinte napról-napra új meg új forrásanyagot tudott előállítani, hogy az elhitetésnek hihetetlen eredményeit érte el. Épen dokumentációjának minden gyanakvást lehengerlő tömege tévesztette meg hallgatóit és olvasóit, akik első meglepetésükben nem vették észre, hogy forrásait önkényesen értelmezi, megcsonkítja vagy épen teljesen elferdíti. De épen a megfeszített szorgalommal összehordott nyersanyagot látva (forráskiadványainak kötetei is kisebb könyvtárat tesznek ki), kell, hogy eljárásában egy sajátságos jóhiszeműséget feltételezzünk. Akaratlanul is Petőfi sorai jutnak eszünkbe: »én egy szellemnek vagyok martaléka«. lorga életművének kulcsát alighanem egyfajta megszállottságban kell keresnünk, mert lélektanilag tiszta abszurdum lenne azt állítani, hogy egy ilyen nem min- deimapi lángész, sokoldalú tehetség, elpusztíthatatlan energiaforrás egész életét tudatos megtévesztések sorozatának elkövetésére tehette volna fel. Nem lehet kétséges, hogy azt a történelmi konstrukciót, melyet népe múltjáról megalkotott, mélységesen igaznak és egyedül lehetségesnek tartotta s ezért feljogosítva érezte magát, hogy az elméleteinek ellentmondó adatokat elhanyagolja vagy átformálja. Ehhez járult népe iránt érzett rajongó szeretető és a nagy egyéniségekre mindig jellemző túltengő szubjektívizmusa, hiúsága. Szélesen hullámzó érzelmi élete, szenvedélyes politizáló hajlama, kizárólagosságra törekvő irodalmi ízlése ezer és ezer szállal szövődtek bele történetírói munkásságába. A román faj, a román paraszt felsőbbrendűségébe vetett hite elől minden ellentmondásnak pusztulnia kellett s vita esetén habozás nélkül azonosította a maga véleményével a nemzet érdekét. »Mihez kezdjek az igazsággal, naikor a hazámról van szó! ?« — fakadt ki egyszer kisebb nyilvánosság előtt. Ezt a kijelentését nem szabad akaratlan önleleplezésnek tekinteni, sőt épen az a magától- értetődő gesztus, ahogy az ilyen és hasonló nyilatkozatok szájáról elhangzottak, bizonyítja, hogy rendületlenül hitt egy, a rideg tények igazságánál magasabbrendűnek tartott igazságban, nemzete ügyének jogosságában. Épen ezért még világtörténelmi tárgyú munkáiban is úgy igyekezett a románság világtörténeti helyét körvonalazni, hogy ennek a helynek jelentősége felől senkinek kétsége ne lehessen. Mikor a délkeleteurópai intézmények közös jellegét taglalja, a románságot, mint ennek a területnek ősi jogrendjét a római birodalmi eszmével együtt a későbbi jövevényekre átörökítő kultúraközvetítőt mutatja be;^8 a keleti kereskedelem fontos útvonalait a román vajdaságok területein vezeti át;i*> terjedelmes bizánci történetében erőteljesen hangsúlyozza a bizánci műveltségnek a török hódítás idején román földön való továbbélését,^« a kereszteshadjáratokról szóló sorozatos előadásaiban a francia és a román újlatin »test- vémépek« történelmi érdekközösségét és kapcsolataik régiségét szugge- rálja,24 tehát mikor azt mondottuk, hogy a háború után látszólag elforMagyar részről kimerítően Ismertette és cáfolta Domanovszky Sándor, Zjo méthode historique de M. Nicolas Jorga. Budapest, 1938. Le caractére commun des institutions du Sud-est de VEurope. Paris, 1929. 1» Points de vue sur Vhistoire du commerce de VOrient au Moyen-Ägg. Paris—^Valenii de Munte, 1924. Histoire de la vie byzantine. I—m. Buc. 1934. és Byzance aprés By- zance. Buc. 1935., továbbá Etudes byzantines. I—II. Buc. 1939—40. *> Bréve histoire des croisades. Paris, 1924. — Jean de Wawrin. La Campagne des Croisés sur le Danube (1445). Paris, 1927. — Une source négligée
