Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Makkai László: Román történetírás a két világháború között
Szemle 577 dúlt a nemzeti történelem problematikájától, a valóságban szélesebb távlatokba állítva a román nép világtörténelmi szerepét próbálta meghatározni,22 a célratörő, nagyvonalú emberek eredendő rövidlátásával hanyagolva el mindent, ami a románság jelentőségét kisebbíthette volna, óriási anyagismeretével, könnyed kifejezési tehetségével és törhetetlen munkabírásával a leghosszabb történetírói pályákon is páratlan kiterjedésű életművet hozott létre, úgy, hogy írásainak egyszerű címfelsorolása vaskos könyvet tölt meg.23 Ez a regényírókéval vetekedő termékenység máir önmagában is gyanút ébreszthet tudományos megbízhatósága iránt, bár nem kétséges, hogy a keleteurópai történetnek alig van problémája, melyre vonatkozólag néhány ismeretlen, lényeges adattal vagy újszerű meglátással ne gazdagította volna tudásunkat. Viszont amíg ezeket az értékeket valaki kihámozza a pontatlanságok, önkényes elméletek és politikai tendenciák zűrzavarából, azalatt szinte újjáírhatná az egészet. Magától értetődik tehát, hogy hatása csak addig tarthatott, amíg az a szellemiség, melyben létrejött s amelyet maga is segített kialakulni, válságba nem került, lORGA ROMÁN BÍRÁLATA AZ E7LSO VTLAGHABORtr ELŐTT minden román szellenű energiát lekötött a nagy egyesülésért folytatott tevékenység, mely fölött egy megígért paradicsom, Nagyrománia vágyálma lebegett. Az álom valóra vált, de paradicsomi állapotok helyett társadalmi, nemzetiségi, politikai problémák ezreivel került szembe a románság, szellemi élete pedig, nem tudván elég gyorsan átrendeződni az új feladatok elvégzésére, bomlásnak indult. A fiatal nemzedék üres malomban való őrölésnek találta a már megvalósult politikai egység glorifikálását s a történetírásban is, mint az élet minden más területén, új célokat keresett. 1929-ben, a nagyszebeni történészkongresszuson Petre P. Panaitescu kortársainak nevében mondhatta, hogy »megszabadulva a kötelességtől, hogy a szerencsére már megvalósult nemzeti egység gondolatát népszerűsítsék, a történészek mostmár elmélyedhetnek létértelmünk, kulturális, gazdasági és társadalmi életünk tanulmányozásában, az igazság keresésén kívül minden más célt mellőzve«. Két év múlva jelent meg az akkor harminc év körül járó Giurescu C. Constantin, Brätianu I. Gheorghe és Panaitescu P. Petre egyetemi tanárok szerkesztésében a »Revista Istoricá Romána« című folyóirat, melynek beköszöntőjében csaknem szószerint ugyanezt a programmot jelentették be, erőteljesen hangsúlyozva, hogy »a történetírást nem kell a politikai és szociális küzdelmek síkjára átvinni. Sem nemzeti, sem egyéni szempontból az igazság sohasem árthat«. Egyúttal pedig kilátásba helyezték, hogy a tudománytalan célkitűzésű és a — sajnos, gyakran — hiányos előképzettséget tanúsító műveket szigorú, de becsületes bírálat tárgyává fogják de Ja prise de Constantinople. Buc. 1927. — Les aventures Tnsarrazines€ des Francais de Bourgogne au XVe siécle. Cluj, 1927. — Les narrateurs de la premiére croisade. Paris, 1928. — Bréve histoire de la Petite Arménie. Paris, 1930. — France de Chypre. Paris, 1931. — Rhodes sous les Bospitaliers. Paris, 1931. — La France de Terre Sainte. Buc. 1934. — France de Constantinople et de Moréé. Buc. 1935. — La Franct dans le Snd-est de l’Europe. Paris, 1935. — Ebbe a gondolatkörbe tartoznak még következő munkái is: Les voyageurs frangais dans l’Orient européen. Paris, 1928. — Les voyageurs orientaux en France. Paris, 1927. — Tenise á l’époque moderne. Paris, 1933. — Une viUe ^romane^ devenue slave: Raguse. Buc. 1931. “ Essay de synthése de Vhistoire de l’humanité. I—IV. Paris, 1926—28. — La place des Roumains dans I’histoire universelle. I—III. Paris, 1935—36. 23 B. Teodorescu: Bibliográfia istoricá fi literará a lui N. lorga 1890— 1934. Buc. 1935. Kiegészítése: Revista Arhivelor, 1941.