Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Takácsy Miklós: Számadás a balatonszárszói konferenciáról
Magyar Figyelő 565 tanfolyamot, és hogy a désieken túltegyenek, a vándorgyűlés alkalmából kiadták Beszterce első városismertetését egy jól áttekinthető és nagyon ízléses kiállítású füzetben. A tavaly nem a désiek hibájából nem sikerült tanulmányi kirándulással szemben pedig három kirándulást rendeztek, mint mondottuk, a legteljesebb sikerrel. A besztercei vándorg3uílésen elhangzott előadásokat és beszédeket, valamint a vándorgyűlés bővebb beszámolóját is — a hagyományokhoz híven — az Erdélyi Múzeum- Egyesület előreláthatólag emlékkönyvben teszi közzé. A napisajtón, a folyóiratokon és az emlékkönyvön keresztül így válik ez az emlékezetes és az erdélyi magyar lélek önmagára találása szempontjából olyannyira értékes vándorgsrűlés széles magyar rétegek és messzi magyar vidékek közös élményévé. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület besztercei vándorgyűlése beszédesen bizonyítja, hogy Erdély nem »beleszólással«, hanem munkával, cselekvéssel, példamutatással veszi ki részét az egyetemes magyar lelki, szellemi megújulásból. Nagy Géza SZÁMADÁS A BALATONSZÁRSZÓI KONFERENCIÁRÓL A népi írók és az ifjúság az idén újra találkoztak Balatonszárszón. A ,jMagyar Élet Könyvbarátai“ ezzel a mondattal jelölte meg az idei találkozó célját: „Az elmúlt évben az elvi kérdéseket tisztáztuk, az idei táboron a gyakorlati síkra térünk át és részleteiben tárgyaljuk a magyar társadalom kérdéseit.“ A gyakorlati kérdésekre való áttérés alatt természetesen nem azt értette a rendezőség, hogy a konferencia határozatokat hozzon vagy politikai pártok mellett foglaljon állást, hanem azt, hogy az írók és az ifjúság egsúitt vizsgálják a mai magyar társadalmat és keressék azokat az eszközöket, melyekkel súlyos problémáit meg lehet oldani. Az előbbi különben sem az írók és az ifjúság dolga, hanem pártagitátoroké és politikusoké. Mégis akadt olyan író, aki inkább pártagitátori szerepben tündökölt és így igyekezett bebizonyítani, hogy újabban ezt a foglalkozást is űzi. Az előadássorozat — a konferencia célkitűzésének megfelelően — valóban gyakorlati síkon indult, de a tudományos kérdések mögött minduntalan előbukkantak az elvi, vagyis világnézeti kérdések, mert amint Veres Péter írja a „Népiség és szocializmus“ című tanulmányában: „azok a tudományok, amelyekbe mi (a népi írók) belekon- tárkodtunk, a történelem, szociológia, gazdaságtan, nagyon is világnézetekhez vannak kötve.“ Ezek az elvi kérdések azonban, — amint egyhamar kiderült — nem voltak még tisztázva és így az előadóknak és felszólalóknak tudományos viták helyett elsősorban világnézeti vitákba kellett bocsátkoz- niok. Aki éveken át figyelemmel kísérte a népi írókat, nem is csodálkozhatott ezen, hiszen volt elég alkalma felismerni, hogy mi választja szét őket és mi fűzi egymáshoz. Egymáshoz fűzi őket az, hogy mélyen együttéreznek a magyar néppel, a parasztsággal és a munkássággal, vállalják értük a harcot, hogy ezek a rétegek felemelkedhessenek és politikai tényezővé válhassanak. A másik kérdés sokkal bonyolultabb, mégis így lehetne megfogalmazni: a népi írókat személyi és elvi ellentétek választják el egymástól. Igaza van
