Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Ruzitska Lajos: Erdélyi vasútak
Erdélyi vasutak 555 ERDÉLY VASün FŐVONALAINAK HÁLÓZATA tehát a következőképpen festene a jövő távlatában: A most megépített, de hozzávezető vonalaiban még jelenleg is átépítés alatt álló legészakibb fővonal: Budapest—^Debrecen—Szamos völgye—Dés—Szeretfalva—Déda—székelyföldi körvasút—Csíkszereda—Sepsiszentgyörgy egészen Brassóig; illetve nemzetközi folytatásképpen a Bodzái szoroson át a Fekete-tengerig. (Ez a bodzái vonalrész az alábbi vonalaknak is folytatása lenne.) A középső vonal: Budapest—^Nagyvárad—Kolozsvár—az újonnan megépítendő fővonal Marosvásárhelyen és Udvarhelyen át köpeci becsatlakozással a jelenlegi fővonalba Brassóig. Végül a legdélibb vonal: a teljes egészében meglévő Budapest— Arad—Tövis—Segesvár—Brassó közötti nemzetközi fővonal, mint az Elrdélyen átvezető nemzetközi vonatok régi iránya. Ezeket a fővonalakat kötnék össze a jórészt már meglévő elsőrangú vonalak. Tehát sorjában: Apahida-^zékelykocsárd egyrészt Tövis, másrészt Marosvásárhely felé. Lejjebb a két Küküllő-menti vonal, melyek a középső, fent leírt fővonalba kapcsolódnának be. Erdély déli részén az Alvinc—Nagyszeben—Brassó közötti elsől- rangúsítandó vonal. És végül a Kárpátokon átvezető fővonali csatlakozások északról kezdve: a kosnai, az esetleg megépítendő tölgyesi, a gyímesi, az ugyancsak megépíthető ojtozi és a meglévő tömösi, verestoronyi és zsilvölg^yi fővonalak, mint kitűnő csatlakozások Románia és általában Kelet felé. Összefoglalva ez lenne Erdély fővonali vasúti hálózata, mely egyúttal a magyarság és ezen belül a székelység érdekeit is teljesen kielégíthetné. Mindenesetre még távoli remény; de hiszen nagyvonalú tervezgetés nélkül nem is születhet meg soha egészséges és minden érdeket kielégítő állapot. Az Erdél}^; jelenleg kettészakító határról nem kívánok fejtegetésekbe bocsátkozni, mert közgazda- sági szempontból csak Erdély egészét lehet tekintetbe venni s ezért terveinket is csak ilyen elgondolások alapján szabad összeállítani. Nem is tehetünk egyebet. Hiszen jól tudjuk, hogy a Szeretfalva— dédai vonalat a gazdaságföldrajz elhún5^ nagy tudósa, az ország bölcs tanítómestere, gróf Teleki Pál is csak szükségszerű megoldásnak tekintette és éppen azért terveztette a lehetőségekhez képest legészakabbra, hogy az a rendes viszonyok beálltával is jól használható és Erdélynek északi közlekedését biztosító vonala maradhasson. Nagy távlatú gondolkodásra mutat ez, amit a jövő minden bizonnyal igazolni is fog. Még néhány szót kell szólanom Erdély többi, majdnem azt mondhatnám: helyi jellegű vasúti igényeiről. E helyi érdekű közlekedési vonalakra a jövőben igen nagy feladat vár: Erdély gazdasági feltárását hivatottak előmozdítani. E cél érdekében azonban meg kellene fontolni, nem volna-e indokolt e vonalakat a sokkal olcsóbb, de mégis igen megfelelő egyméteres nyomközű keskeny vágánnyal kiépíteni? Ne tévesszük össze az egyméteres nyomköz
