Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Ruzitska Lajos: Erdélyi vasútak
556 Ruzitska Lajos előnyeit a jelenlegi 60 és 76 cm-es keskenyvágányú vonalak teljesítményével. De persze az ilyen egyméteres vonalaknak, mint minden keskenyvágán5ni hálózatnak, legfőbb alapfeltétele, hogy ^y- részt jó összefüggéssel épüljenek meg egymás között, tehát összefüggő hálózatot alkossanak, másrészt a l^célszerűbben legyenek összekötve a fővonalakkal és jó átrakódási lehetőségekkel rendelkezzenek. E tekintetben példát vehetnénk Svájc keleti tartományá- vól, az önmagában földrajzüag zárt Graubündentől. Ott csak ^y fővonal vezet a Rajna felső völgyén át a fővárosba, Chur-ba, a többi mind egyméteres kesken3rvágányú. A tartomány különleges terepviszonyai, össze nem függő zárt völgyei, vízválasztói más m^- oldást nem is engedtek volna meg. Kicsiben ugyanezt láthatjuk Erdélyben is. De mindettől eltekintve, mi lenne célszerűbb: ha Erdély sok elzárt és a főforgalomtól távolabb eső része a nagy építési költségek miatt örökre kirekesztve maradna a forgalomból, vagy ha ezek a nagy fejlődésre hivatott és sok természeti kincset magukbanrejtő területek keskenyvágányú vonalak folytán csatlakozást kapnának a fővonalakhoz? A felelet nem kétséges, különösen, ha tudjuk azt, hogy Graubünden egyméteres keskeny vágányain háló- és étkezőkocsik is közlekednek és ottjárva az ember észre sem veszi, hogy nem rendes nyomtávú vonaton utazik, olyan tökéletes e vonalak kiépítése és berendezése. Egy összefüggő, jól kiépített erdélyi keskenyvágányú hálózat a fenti fővonalak mellett kitűnően kielégíthetné Erdély közlekedési igényeit és ugyanakkor jelentős építési és üzemköltség megtakarítással is járna. Nem szabad tehát már eleve elzárkóznunk ettől a gondolattól, hanem ellenkezőleg: gondos és beható vizsgálat tárgyává kellene tennünk. így például a sokat emlegetett Székelyudvarhely és Csíkszereda közötti vasútösszeköttetés is ilyenmódon válna a legkönnyebben megvalósíthatóvá. Persze, nem a mostani határok mellett, amikor az udvarhelymegyei rendes nyomtávú vonal a levegőben lóg. Jelenleg minden a rendes nyomtávú összeköttetés mellett szól, de kérdés, hogy a jövőben meglenne-e egy ilyen, a Hargitán átvezető, nehéz vonalnak a gazdasági jelentősége. Ha ellenben ezt a vonalat ös.'ízekötnék az egyméteres nyomközűvé átépített Maros-menti vonalakkal, akkor Marosvásárhely egész környékét Parajd—Szo- váta—Korondon át le a brassói fővonalig behálózhatná egy kes- kenyvágánjm, egészs^es beosztású vonalhálózat, magábakapcsolva a Homoród völgyeit a fejlődésre megérett Szentkeresztbányával együtt. Hasonló módon Erdély még sok félreeső részét lehetne kisebb költséggel bekapcsolni a vasúti forgalomba. így pl. Abrudbánya— Zalatna—Verespatak gazdag érctartalmú vidékét össze lehetne kötni egyrészt Erdély fővonalával, másrészt a Kőrösök völgyeivel, s Erdély északi részén a Radnai havasok vidékét a Visó-völg3Ú vonallal. Ugyanígy meg lehetne nyitni a forgalom számára Erdély mindmáig egyik legelzártabb, de gyönyörű vidékét, az Erdélyi Érchegység és Vigyázó-Bihar hegység környékét a Szamos, Kőrös és Maros között. És folytathatnék a fölsorolást; de mindez csak úgy
