Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 9. szám - Ruzitska Lajos: Erdélyi vasútak

554 Ruzitska Lajos lebbi összeköttetést a Bodzái szoroson átvezető és egyenesen dél­kelet felé haladó vonal alkothatja. Ebből a vonalból a régi erdélyi határon belül fekvő vonalrészt Románia egy kitűnő német vasút­építő cég segítségével már meg is építette. A vonal a Brassó utáni Szászhermányból indul ki, a kárpáti vízválasztót 4.5 km (pontosan 4376 m) hosszú kétvágányú fővonali alagpittal vágja át s mindvégig magyar területen halad. 1928-ban azonban — mint sok más román kéz alatt készülő egyéb építmén3mél — eltűnt itt is az építkezésre szánt összeg és ezzel az eredeti terv végleges keresztülvitele el­halasztódott. Pedig ebből a fontos erdélyi fővonalból ekkor már csak a könnyebbik szakasz, a Bodza völgyén át Nehoia?u-ig leve­zető 40 km-nél rövidebb vonalrész volt még hátra. E szakasz meg­építése után csak elsőrangúsítani kellene a 74 km hosszú Nehoia§u és Buzáu közötti harmadrangú vonalat s már kész is, lenne a Fekete­tengerhez vezető legrövidebb útvonal, mely nemcsak Erdély, hanem egész Magyarország egyenes összeköttetése volna a Fekete-tenger­rel s ígj' a nemzetközi forgalom szempontjából is elsőrangú fontos­sága volna. Az így elérhető vonalrövídülés tekintélyes, mert anűg Brassóból Bukaresten át Konstancáig a vasúti út 400 km. hosszú, addig a Bodzái szoroson átvezető út ugyancsak Konstancáig 320 km, Braüáig pedig, a Duna tengeri hajókkal bejárt kikötőjéig, mindössze 210 km. A múlt század ötvenes éveiben megjelent egyes térképeken is már ez a bodzái vonal szerepel, mint tervezett útvonal, mert ész­szerűen vizsgálva a dolgot, ez volt és ez is marad a legrövidebb irány a tengerhez. De a berlini 1878-ik évi kongresszus alkalmával Bukarest érdekében sikerült — nemzetközi előírás alapján — arra kötelezni a magyar államot, hogy a természetes irány helyett a Tömösi szoroson előbb a Bukarest felé vezető nehéz hegyivonalat építse meg. Ez a nagy emelkedésekkel (25%o) épült hegyivonal helyettesíti jelenleg is — lényegesen magasabb üzemköltség mellett — a Bodzái szoroson át sokkal kisebb lejtéssel (legnagyobb lejtése 11.8%o) megépíthető vonalat. Miután azonban Bukarest bekapcso­lása ezáltal megtörtént és fejlődése most már biztosítva van, talán nem lesz nehézsége annak, hogy a világháború szerencsés befeje­zése után — habár 60—70 éves késéssel — de megépüljön végre ez a Magyarország szempontjából annyira fontos nemzetközi vasút­vonal, illetve tengeri összeköttetés. Annál is inkább, mert ez az új vonal Romániára nézve is rendkívüli fontosságú, amint azt a meg­szállás évei alatt elkezdett vonalépítés is megfelelően bizonjntja. Persze, a vonal teljes kiépüléséhez a román állam jobb belátása és a nemzetközi kérdések célszerű megoldásában való készségesebb közreműködése is szükséges. Mivel azonban ebben a kérdésben már a nagyhatalmak és különösen Németország fontos érdekei is szó- hozjutnak, meg lehet a reményünk arra, hogy a Kelet felé irányuló nemzetközi forgalom meggyorsítására ez a nagyfontosságú vasút­vonal mégiscsak elkészül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom