Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Mikó Imre: Széchenyi és Wesselényi nemzetiségi politikája
540 Mikó Imre alkot holt föld, hanem élő ember, — s ekép fennmaradásuk záloga bizonyos. Ök nem sajátjukat, létüket védelmezik, hanem minket magyarokat igyekeznek kiszorítani, a legszívtelenebbül s legirgal- matlanabbul, hogy eltörlött létünkkel elpusztult sajátunkban osztozzanak. Mert ha Hunnia határai közt nincs hazánk, egyebütt e földön többé sehol sincs.“^ A nemzetiségek helyzete nemcsak azért kedvező, mert nemzeti létük záloga biztos alapokon nyugszik a határokon kívül, de azért is, mert idebenn szabadságuk bizonyos, ha a magyarság sorsával jóban, rosszban osztoznak, mert a magyarság „a szabadság tiszteletreméltó törzsöket". Idézi az Egyesült Államok példáját, ahol a polgárok tiszteletben tartják egymás nyelvét és vallását, de mindnyájan a szabadság jegyében egyesülnek. „Maradjatok tehát. Ti, honunknak nem-magyar lakosai, származástokhoz és nyelvetekhez hívek. Szolgáljátok közös urunkat s a közös hont sajátságaitokban. Beszéljetek magatok közt amikép és ahogyan tudtok.“^ A magyarnak sok hibája van, amelyeket Széchenyi a nemzetiségekénél is keményebben ostoroz. De erénye még több van s a magyarságban „elolthatatlan tűz és megsemmisíthetetlen szellem“ lappang. A magyarból, kinek nemzeti múltja és jelene alig volt, még minden lehet. A nemzetiségek helyzete sem különb Hunnia határai között, de a jövő nyitva áll előttük. „Ha minket közös erő s közös erény egy nemzeti testbe fog szorítani, nem kell akkor többé külső szorítástól félni, sem olyan gáttól, amely emberi s nemzeti hivatásunktól visszatartani képes lenne. Honunk bizonyára virágozni fog. De ha kebleinkben az egymás iránt való ellenségeskedésnek legkisebb tövise is visszamaradna, az elég lenne arra, hogy a Rossznak meg nem szűnő fondorkodásaitól elmérgesítve, végkép gyalázat romjává süllyessze a hont. Egyesüljetek tehát, Hunnia minden nemzetei, a magyar génius szárnyai alatt s tartsátok híven kebleitekben, hogy Egyesség nélkül Hunnia semmi."^ A harmincas évek reformtörekvései a Széchenyi nevéhez és eszmei vezetéséhez fűződnek. Széchenyi segítő szeretettel ostorozta fajtája elmaradottságát és hibáit, de ugyanakkor józan politikai mérsékletet tanúsított a bécsi kormány felé, amely kezdetben bizonyos hajlandóságot is mutatott a reformok érdekében való egsóitt- működésre. A belpolitikai helyzet akkor változik meg, amikor az 1839/40. évi országgyűlés végén a politikai foglyok szabadonbocsá- tása következtében Kossuth Lajos elhagyja börtönét, ahova 1837-ben zárták be a Törvényhatósági Tudósítások kiadása miatt. Kossuth a Pesti Hírlap hasábjain bontja ki szárnyait s a közvélemény és a fiatalság helyeslésétől kísérve, mind ellenzékibb hangokat hallatva, a kormány elleni támadásba megy át. Kossuth és a liberális párt Magyarország nemzetiségi széttagoltságát olyan „rém“-nek fogta fel, melyen a szabadelvű haladás törekvései megakadnak s ezért az ország nemzetiségi elkülönültségének megszüntetését tűzte ki köve’ I. m. 259—260. 1. « I. m. 267. 1. « I. m. 270. 1.
