Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Mikó Imre: Széchenyi és Wesselényi nemzetiségi politikája
Széchenyi és Wesselényi nemzetiségi politikája 541 tendő célnak. Meg volt győződve arról, hogy a nemzetiségeket a józan belátás az asszimiláció útjára fogja terelni, mert csak így részesülhetnek az emberi haladás vívmányaiban. A nemzetiségek megmagyarosítása érdekében sürgette a magyar nyelvű közigazgatást és iskoláztatást s ezektől a mechanikus eszközöktől azt várta, hogy a nemzetiségek nyelvben és érzelemben magyarrá fognak áthasonulni. Kossuth magával ragadó személyi tulajdonságai és hazafias lendülete a nemzetiségekből épen ellenkező hatást váltott ki, mint a magyar tömegekből. A reakcióképen erősödő nemzetiségi mozgalmak pedig hamar megtalálták a kapcsolatot a bécsi kormánnyal. Széchenyi világosan látta, hogy a magyarság nem tudja egyszerre felvenni a harcot a kormánnyal és a nemzetiségekkel s az ellenséges kör egyre inkább bezáródik a belső megújulásáért és alkotmányos szabadságáért egyszerre küzdő magyarság maroknyi csoportja körül. Ezért írta meg 1841-ben Kossuth ellen első nagy polemikus munkáját, A Kelet népét. Nemzetiségi vonatkozásban Széchenyi a magyarság legnagyobb sorvasztóját a németségben látja, de ebből nem azt a következtetést vonja le, hogy szembe kell szállni a németekkel, hanem felteszi a kérdést, józan taktika-e azt a kis súlyt, amelyet a magyarság képvisel, állandóan összeütközésbe hozni a nagyobb súllyal? ,,Valljon jó tactica-e, ha egy font magyarsággal nagy hetykén kiállunk, s abban el akarunk olvasztani % font tótot, 60 font szláwal egybefüggő tótot; font görögöt, 40 font vallásrokonnal egybefüggő görögöt; y-í font oláhot, szinte 1/2 fonttal egybefüggő oláhot; és végkép 40 font németet, velünk lehető legnagyobb összefüggésben levő németet. Hol vannak itt a hihetőség számai, hol Ígérkezik itt siker ?“io Az üyen vegytan és bölcsességtan elleni kísérletnek csak az lehet az eredménye, hogy „az egy font magyar fog olvadozní okvetlen és nem viszont“. A józan taktika azt kívánja, hogy a más nemzetiségekkel való súrlódásokat olyan területre kell átvinni, ahol mi vagjuink erősebbek s ez az alkotmány területe: „vegyük be őket alkotmányunkba, hogy ők ismét bevegyenek minket, t. i. a magyarságot magukba“. Ha a tótnak vagy németnek azt mondjuk, hogy legyen magyarrá és érvnek csak az erőszakot tudjuk felhozni, a tót vagy német szembe fog kacagni, annál is inkább, mert a nemzetiség megváltoztatását, ha azt magyar teszi, mi is a leggyalázatosabb tettnek minősítjük. Ehelyett azt kell mondani a nemzetiségeknek: „Hazátok néktek oda kün is van, de nekünk nincs sehol, csak ide ben, alkotmányt viszont Ti nem birtok, de bírunk mi, és ezért lépjünk egyezésre ..Beszéljen ki-ki a maga nyelvén házi körében és tisztelje anyanyelvén az Istent. Ennek fejében viszont a nemzetiségektől is megkívánható, hogy a közdolgok magyar nyelven folyia- nak és a haza minden nyelvű és hitű polgárai egy nagy nemzeti érdekben forrjanak össze. A Kelet népe nem maradt válaszolatlanul s a vitában br. Eötvöfe József és Vörösmarty Mihály is túlzottnak tartotta Széchenyi aggoío Gr. Széchenyi István: A Kelet népe. Pest, 1841, 73. 1. “ I. m. 75. L
