Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Berényi Ádám: A Beveridge-terv
Magyar Figyelő 515 kettős minőségben vesz részt a biztosításban: mint biztosított, a biztosítási járulék lerovásával és mint adófizető, az állami adó megfizetésével, viszont — jegyzi meg Be/e- ridge — a társadalombiztosítás egységesítése és az ügykezelés racionalizálása következtében ezek a hozzájárulások az eddigiekhez képest jelentékenyen meg fognak ki- sebbedni. A tervezet láthatólag a jelenlegi brit gazdasági és társadalmi rendszer csorbítatlan megőrzésének figyelembevételével készült. A terv egyetlen javaslata, a népéletbiztosítás államosítása az, amely a brit gazdasági rendszerbe többé- kevésbbé módosítólag nyúl bele. Különben egészen helyesnek látszik Bruno Rauecker megjegyzése, amelyben megállapítja, hogy Beveridge mindenütt tekintettel volt a tőke érdekeire, mert a javasolt szociális reformokat igyekszik lehetőleg a tőke megterhelése nélkül keresztülvinni. Ennek az álláspontnak logikus következménye, hogy bár a terv szociálpolitikai intézkedései úgyszólván az egész angol társadalomra kiterjednek és a biztosítási előnyök élvezetében egyaránt részesítenek mindenkit — a hozzájárulások a biztosítottak vál- laira nem egyformán súlyosodnak. A hozzájárulások összegszerűen egyenlőek ugyan — talán csak a vállalkozó bérszámláját terhelik fokozottabban — nyilvánvaló, hogy a kisebbjövedelmű rétegeket jobban igény beveszik, mint a tehetősebbeket, akik jövedelmük kisebb hányadát kénytelenek az ügy érdekében feláldozni. A terv érdekessége, hogy a jövedelmek felső határára való tekintet nélkül készült. A terv a dolgok ilyen megoldását üdvösnek tartja az egymás iránti felelősségtudat kifejlesztésében, a szociális biztonság fokozásában, a jövedelmi felső határ figyelembevételének minden visszás következménye nélkül. A nemzeti minimum biztosítása a terv szerint csak így válhatik lehetővé. Igen nagy figyelmet szentel Beveridge a létminimum kérdésének, viszont másutt alkalmazott szociálpolitikai programmoktól eltérően semmivel sem árulja el, hogy az egyes jövedelmek felső határának megszabására gondolna. Ebben lényegesen különbözik azoktól az elképzelésektől, amelyek az igazságosabb szociális rend megteremtése érdekében elkerülhetetlennek minősítik a jövedelemnek bizonyos mérvű korlátozását. Beveridge szociális szemlélete viszont nem az egyenlőség, illetve az arányosság elvén épül fel. A szemlélet helyessége vitatható, az azonban kétségtelen, hogy a létminimum és a jövedelemkorlátozás közül — a gyakorlat igazolja, — az előbbit tartani lehetett, az utóbbi komolyságát a legszigorúbb ellenőrzésnek sem sikerült eddig biztosítania. Hasonló szerénységet árul el Beveridge a mimkanélküliség kérdésében is, amikor elhárítja magáról a megoldásra irányuló javaslattételt is. A terv körül keletkezett polémia eredményeként mindenesetre leszűrhetjük, hogy a terv kontinentális viszonylatban egyáltalán nem keltette a radikális társadalmi reformjavaslatok benyomását. Ezzel szemben a szociális állapotok korszerűsítését nyugodtan és szenvedélymentesen akarja keresztülvinni, talán inkább nyílik rá alkalma, bogy programmjának pozitív előjelet adjon. Ezt mindenesetre a terv legfőbb értékeként kell elkönyvelnünk. Az angol kormány egyelőre nem fogadta el a javaslatot, innen nézve pedig kissé későnjöttnek és elavultnak látszik már. Nem tudhatjuk, hogy Beveridge tervének jövő sorsa mi lesz, az azonban bizonyos, hogy bármiféleképen alakul majd a szigetországban a szociális reformok ügye, a javaslatban felvetett eszmék és ötletek nem maradhatnak hatástalanok. Berényí Adám
