Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Szabó Endre: Középeurópa és a pánszlávizmus
SZEMLE KÖZÉPEURÓPA ÉS A PÁNSZLÁVIZMUS A MAGYARORSZÄGI NÉMET NÉPCSOPORT Budapesten megjelenő havi folyóirata, a »Südostdeutsche Rimdschau« II. évfolyamának 6. számában cikksorozatot közöl Középeurópa és a pánszláv eszme kapcsolatairól. Az egyes cikkeket Dr. Koppen Vilmos, a Völkischer Beobachter berlini mim- katársa. Just W. Artur, a »Südost-Echo« budapesti szerkesztője, Brodi András, a magyar országgyűlés ungvári, ruszin képviselője, Dr. Gregoriö Danilo belgrádi főszerkesztő, Lalev Ljuben szófiai publicista és Dr. Kniezsa István, a budapesti egyetem tanára és a Magyar Tudományos Akadémia tagja írta. Érdekességet kölcsönöz a cikksorozatnak, hogy azoknak a nemzeteknek a szakírói szólnak hozzá a kérdéshez, amelyeket Középeurópában a legsúlyosabban érintenek a pánszláv törekvések. Viszont az egyik legkitűnőbb magyar tudós és a külföldi újságírók cikkeit fajsúly szempontjából az különbözteti meg egymástól, hogy mennyiben indultak ki történelmi tényekből és tapasztalatokból s mennyiben a priori tételekből. Mi csak annyit engedünk meg magunknak, hogy Brodi András állításaival szemben jelezzük kétkedésünket, egyébként kommentár nélkül ismertetjük a Südostdeutsche Rundschau figyelemreméltó cikkeinek a lényegét. DR. KOPPEN VILMOS megállapítja, hogy a plutokráciának és a bol- sevizmusnak Európa ellen folytatott harcában a Sztálin által hirdetett pánszlávizmus alapjában véve pánbolsevizmus, mert a Szovjet-Unió — mint más hatalmi kérdésben is — a cári örökséget világforradalmasító célkitűzései szolgálatába állította. Feloszlatta a komintem szervezetét, amivel a cikkíró szerint csak az a célja, hogy eloszlassa Angliának és az Egyesült Államoknak, valamint a kis szláv népeknek a bolsevista törekvések mérlegeléséből fakadó bizalmatlanságát. Ezzel szemben Sztálin (kinek a végső célja változatlanul a nemzeteknek a »sarló és kalapács« alá tömörítése) fölelevenítette a Danilewski és társai által csalmem háromnegyed évszázaddal ezelőtt kidolgozott pánszláv föderáció gondolatát. »Ha ez a nagy orosz gondolkodó (Danilewski) — írja Koppen doktor — a cári imperiálizmus sok körültekintést igénylő mozgalmát hasznosítani akarta és bármilyen föderáció megvalósulásától egy állítólagosán tervszeiü európai kettéhasadás folyamatának megindulását remélte, úgy Sztálin számára is ezeknek a jelszavaknak a felelevenítése csupán eszközként szolgálhat célja elérésére. A Szovjet-Unió már többé nem »szláv-anyácska«. Többet törölt ki tudatosan a cári állameszme politikai lényegéből, minthogy még ma is a szláv kultúráiét hordozójának tartsák, a Szovjet-Unió a proletár világköztársaság központjának tekinti magát. A Kreml számára ennélfogya a pánszlávizmus nem más, mint egyike azoknak a számos cselfogásoknak és kétszínű játékoknak, amelyek Moszkvát közelebb sodorják e távoli célokhoz. Számításai világosak: elérni azt, hogy a keleti és a déli szlávságot pánszláv szólamokkal magához kösse, illetve csatlakozásukkal lezárja a bolsevista térfoglalás egyik szakaszát, mert ezáltal már be is hatoUiatott a nyugati félteke bástyáiba. A Szovjet Berlin és Istambul, Prága és Belgrád ka-
