Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Vájlok Sándor: Benes külpolitikája
Benes külpolitikája 479 heti. A federációs tárgyalások ezért szűk keretben folytak, Lengyel- ország és Csehszlovákia, Jugoszlávia és Görögország között. A LENGYEL-CSEHSZLOVÁK FEDERÁCIÓS TÁRGYALÁSOK 1940. első felében kezdődtek meg. A szövetség tervét főleg az angolszász hatalmak ösztönözték, s ezt a politikai gyámkodást mindaddig megtartották, mig a német-szovjet háború ki nem tört. Az érdekeit felek közül egyik sem tanusitott nagyobb érdeklődést a szövetség iránt, mivel tudták, hogy a cseh-lengyel ellentétet nagyon nehéz megoldani áldozatok nélltül. Erre pedig egyikük sem hajlandó. A cseheknek azonban mégis fontos volt valamilyen megegyezési forma elérése, mert az angolok a lengyel-cseh viszonyt figyelembe vették a csak elvileg létező csehszlovák állam elismerésénél. Hosszú huzavona után 1940. november 11-én végre sor került egy lengyel-csehszlovák deklaráció megszövegezésére, melyben mindkét fél »felismerte a szövetkezés fontosságát« s bizottságot létesitett a federációs elvek kidolgozására. 1942. január 12-én, tehát csaknem két év után, elkészült a terv és aláírhatták a jegyzőkönyvet, melyben kimondották, hogy a háború után föderációra lépnek. Közös lesz had- és külügyük. A föderációhoz az osztrákok és magyarok is csatlakozhatnak. Ha azonban a csehszlovákok szabad kezet kapnak ennek elintézésére, a magyar nemzetnek be kell lépnie ebbe a középeurópai szláv szövetségbe, ahol elsősorban demokratizálását hajtanák végre. A lengyel-csehszlovák szövetség nem jutott túl ezen a jegyzőkönyvön. A szovjet hadseregnek a téli hadjáratban elért eredményei elbizakodottá tették a cseheket, akik most már nyiltan léptek fel igazi külpolitikai céljaikkal. A szövetséggel kapcsolatban kijelentették, hogy céljuk a Szovjet bekapcsolása a középeurópai ügyekbe, s általában a szovjet politika és társadalmi rendszer áttelepítése erre a tájra. A bolsevista rendszert nem engedik visszaszorítani, hanem ellenkezőleg, ki akarják húzni Njmgat felé. A szláv népek középeurópai uralma ugyanis csak ezzel biztosítható. Ezért felszólították a lengyeleket, hogy változtassák meg Moszkvával szemben folytatott politikájukat, szűntessék meg a szovjet-rendszer bírálgatását lapjaikban, s a kommunista lengyeleknek is adjanak helyet a kormányban. Rá akarták kényszeríteni a lengyeleket arra is, hogy külpolitikájukban simuljanak a szovjet érdekekhez, s kapcsolják be Wasilewska Wanda csoportját a lengyel ügyek intézésébe. Wasilewska Wanda lengyel származású proletámő, aki mindenben kiszolgálja a bolsevista uralmat, s lapjában (Slobodna Polska), titkos rádiójában (Koszciuszko) támadja a polgári irányzatú lengyel kormányt és külön vörös lengyel hadsereget szervezett Sikorszki polgári gondolkodású katonasága ellen. A lengyelek megtagadták a cseh kívánságokat s mereven elzárkóztak az elől, hogy a Szovjet szerepet kapjon a Középeurópai Szövetségben. A lengyel felfogás az, hogy a Szovjet ellen époly gátakat emeljenek, mint a németség ellen. A Szovjettel szemben különben is rendezetlen kérdéseik vannak a lengyeleknek. E kérdések közül különösen kettő számottevő: a Szovjetbe hurcolt lengyel lakosság
