Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Vájlok Sándor: Benes külpolitikája
478 Vájlok Sándor hadsereg a »világ legkulturáltabb katonasága« s a Szovjet belpolitikájában biztosítja az emberi jogokat és szabadságot. Ma már egész világ-hullám érezhető, mely a szovjet »szerecsent« meg akarja mosdatni. Hirdetik, hogy a vörös rendszer polgáriasait, levetette proletár jellegét; a hadsereg visszatért a cári tradíciókhoz s telítve van nemes patriótizmussal; a vallásgyakorlat szabad, amit fényesen igazol az, hogy az orthodoxok gyűjtést rendezhettek, s az összegyűjtött pénzből Vorosilov-tankokat ajándékoztak Sztálinnak. Benes azonban nemcsak elvileg hirdeti a szovjet-barátságot, hanem cseh-szovjet vonalon meg is valósítja. Nyilván azért, hogy példát adjon a délkelet-európai népeknek. A csehszlovák külpolitikának, de egyben a csehszlovák államiságnak is alapja a Szovjet korlátok nélküli nemzetközi uralma. Ezért élvezi Benes a Szovjet bizalmát, s ezért használja fel gyanú nélkül nemzetközi tanácsait. A csehszlovák köztársaság viszonyát ilyen alapon rendezte Moszkvával. Szerződést kötött vele (1941. június 18.), melyben a Szovjet elismerte a München-előtli köztársaságot, s kijelentette: érdeke, hogy Csehszlovákia szabad, független és erős állam legyen a mostani háború befejezése után. (Benes ezt a szerződést használta fel az angoloknál arra, hogy a müncheni konferenciát érvénytelenítsék.) Ugyanezt Bogomolov, a londoni emigráns kormányokhoz kinevezett szovjet nagykövet 1942. június 4-én ismét kinyilatkoztatta Ripka államminiszternek, s pár nappal később (1942. június 9.) hasonlóan nyilatkozott Molotov is a Moszkvában tartózkodó Benesnek. Nem kétséges tehát az, hogy a szovjet-tervek jelentékeny magyar területtől fosztanák meg Magyarországot, s szabad érvényesülést engednének a magyar-ellenes csehszlovák politikának Közép-Európában. A csehszlovák külpolitika nem tartja elítélendőnek azt, hogy támogatja a szovjet nemzetközi terjeszkedését. Azt hiszi, hogy a »szovjet nem bomlaszt, hanem közelebb hozza az emberiséget a szovjet eszmékhez«. Ezért a londoni kormány egyik legdícsérendőbb tettének tartja, hogy 1943. elején megszervezte az oroszországi csehszlovák hadsereget és azt harcba vetette a vörös hadsereg oldalán. Moszkva szerint bevált a cseh hadsereg, s hogy ezt példaként a többi középeurópai nemzet felé kihangsúlyozza, a kevés létszámú légióban többszáz kitüntetést osztott ki. Cseh katona viseli jelenleg egyedül az egész világon, mint nem-szovjet állampolgár, a legnagyobb vörös kitüntetést: »A szovjet hőse« címet a Lenin-renddel és arany csillaggal. A szövetséges táborban a cseh az egyetlen, melynek hadserege szovjet földön harcol. Ez a szovjet célokat szolgáló felfogás érvényesül Benes középeurópai, ú. n. federációs politikájában is. A föderációban Európa meggyógyitásának egyik legjobb orvosságát látja. Külpolitikájában ezért arra törekszik, hogy neki kedvező federációs feltételeket dolgozzon ki. Tudni akarja mindenekelőtt, mi lesz Ausztriával, Magyarországgal, Romániával és Bulgáriával. Erre nézve ugyanis — amint az az eseményekből kivehető — nem kapott határozott elgondolást az angolszászoktól, s így csupán a szovjet felfogást ismer
