Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Vájlok Sándor: Benes külpolitikája
474 Vájlok Sándor szabadon maradhat-e, vagy pedig internáló táborba kerül. Több példa van rá, hogy az ellenszegülőket az államhatalommal záratja el (többeknek Moszkvában, Pridavok Péter autonomista érzelmű szlovák internáltatása Londonban stb.). Ez a diktátor! hatalom azután nemcsak Benes személyét biztosítja, hanem a propaganda egyöntetűségét is. AMIKOR A »SZELLEMI CSEHSZLOVÁKIA« kiérkezett az angolszász államokba, Benes munkához látott, hogy megalkossa az elvi Csehszlovákiát, melynek elnöke lesz. Megkezdte az államépítő, honalapító alkotmányos munkát. A párt- és személyi ellentétek elné- mítása után 1940 szeptemberében önkényesen visszahelyezte magát elnöki jogaiba és megkezdte a diplomáciai tárgyalásokat. 1940 október 25-én már alá is írhatták az angol-csehszlovák szerződést, mely az elvi Csehszlovákia első külföldi szereplése. Ezután még ugyanabban az évben (nov. 4.) megszervezi a csehszlovák államtanácsot, mely a törvényhozói testület szerepét tölti be mellette a Prágába való visszatérésig. A törvény lehetőséget nyújt neki 40 tag, képviselő kinevezésére. A kinevezéseknél úgy járt el, hogy a londoni Csehszlovákia hű utódja legyen a régi, de valódi köztársaságnak, s benne minden nemzetisége helyet kapjon. Az államtanácsnak így vannak cseh, szlovák (az ismertebbek: Paulíny-Tóth, Machácek, Befko, Lichner, Slávik stb.), magyar (Schulz Ignác, zsidó, volt szociáldemokrata kormánypárti képviselő) és ruszin (Cibere Pál, Petruscák Iván) tagjai. A »parlament« megszervezése után megalakulhatott a csehszlovák kormány is cseh (Srámek, miniszterelnök, Masaryk János, külügyminiszter, Feierabend, Ingr, Nemec) és szlovák (Slávik, Beöko, Lichner, Viest) miniszterekből. A »kész« államban az elnök legfontosabb feladatul a külpolitikát állapította meg. Ez a külpolitikai ténykedés eleinte sok nehézséggel járt, mert az angolok, akik résztvettek a müncheni döntés meghozatalában, elzárkóztak Benes külpolitikájától. A lengyel háború gyors lefolyása és kimenetele azonban kedvező környezetet teremtett Benesnek, aki főleg arra törekedett, hogy a londoni államot mindenütt elismerjék és nemzetközi szervnek tekintsék. Hosz- szas tárgyalások után végre 1941-ben Anglia elismerte Csehszlovákiát, törvényszerűnek vette Benes elnökségét és követet küldött kormányához. Az elismerésben megállapodtak arra nézve is, hogy a békekonferencián csak Benesnek van joga tárgyalni a csehek, a szlovákok és a volt Köztársaság többi népe nevében. Az elismeréshez hamarosan csatlakozott az angol gyarmatbirodalom Kanadával és Ausztráliával, továbbá a Szovjet, Kína, az Egyesült Államok és a Harcoló Franciaország (de Gaulle). A csehszlovák propaganda ezért, a külpolitikai eredményeket véve alapul, rendkívül szerencsés esztendőnek mondotta ki 1941-et, mivel az Csehszlovákiát ismét bekapcsolta a demokrata szövetségesek sorába. Benes nem elégedett meg a puszta elismeréssel. Külpolitikájának második lépése a csehszlovák terület biztosítása volt. Ennek alapfeltétele a müncheni döntés megsemmisítése volt, mert annak
