Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 7. szám - R. Jónás Magda: A létfenntartási költségindex és a drágulás

A létfenntartási költségindex és a drágulás 431 hogy miképpen kell megváltoznia egy adott társadalmi réteg jöve­delmének ahhoz, hogy a rendelkezésre álló jószágokból méltányos részt kaphasson. Ha a viszonyok kényszerítő hatása alatt az indexszám szer­kesztésénél a változatlan életszínvonal követelményét feladjuk, egy más keretet kell teremteni, amelyen belül a fogyasztási szokások módosulása figyelembe vehető. Erre azért van szükség, mert egyéb­ként könnyen megtörténhetik, hogy fogyasztáskorlátozások idején a jobbmóduak létfenntartási költségei, a lakás és kulturális kiadá­soktól eltekintve, teljesen a szerényebb réteg költségösszegére kor­látozódnak és a jobbmódúakra érvényes költségindexszám válto­zatlan marad, vagy akár csökken is, ugyanakkor, amikor a sze­rény jövedelműek költségindexszáma emelkedést mutat, csupán azért, mert a jobbmódúak életszínvonalának rendkívüli leszállitáisa tételeztetett fel és figyelmen kívül maradt, hogy a szóbanforgó nép­rétegnek módjában áll; korlátozások alá eső cikkek helyett sza­badon kapható cikkeket is vásárolni és ezzel kisebbíteni a rákény- szerített fogyasztáscsökkenést. A költségindexszámításnál a jelzett pótlásoktól eltekinteni csak akkor volna jogosult, ha mindennemű fogyasztási jószág adagolt volna és a szabad piacon semmiféle árú nem volna vásárolható. Mert ebben az esetben az egyes társadalmi rétegeknél az életszínvonal nagymérvű csökkenése és ezzel a külön­böző életszínvonalak közötti kiegyenlítődés tényleg bekövetkezett. AZ ÉLETSZÍNVONAL KÉNYSZERŰ LESZÁLLÍTÁSÁNAK s a fo­gyasztás csökkenésének figyelembevételére az indexszám szerkesz­tése során két lehetőség kínálkozik. Ha nincsenek fogyasztáskorlá­tozó rendeletek és a fogyasztás csökkenését csupán a drágaság kény­szeríti ki, úgy a fogyasztás lineáris leszállítása tételezhető fel. Ebben az esetben az indexszám átlagos fogyasztáscsökkenéssel szá­mol és az egyes társadalmi rétegekrö érvényes létfenntartási költ­ségindexszámok a fogyasztáscsökkenés mértékét addig a pontig veszik figyelembe, amíg az egyes társadalmi rétegek jóléti arányai nem tolódnak el. Ebben aZ esetben a változatlan életszínvonal köve­telménye a viszonylag változatlan életszínvonal követelményével helyettesíttetett. Mihel}^; a fogyasztást hatósági rendszabályok, jegyrendszer, stb. korlátozzák, úgy a fogyasztás lineáris csökkenése, amely szociális szempontból egyébként sem kívánatos, már nem jöhet szóba. Ebben az esetben az indexszám szerkesztésénél figye­lembe veendő az adott társadalmi rétegeknek kényszerű, jövedel­mükkel össze nem függő, hanem a közellátási intézkedések, jegy­rendszer, stb. által előírt fogyasztáscsökkenése, amely az egyes jövedelmi rétegeknél nem azonos arányokban jelentkezik. (A fővá­rosban érvényes havi 104 dkg-os cukoradag pl. a jobbmódú rétegek számára számottevő fogyasztáscsökkenést jelentett, míg a szeré­nyebb rétegek, amelyek az adagolás bevezetése előtt sem fogyasz­tottak több cukrot, vagy cukorfogyasztásuk csak kevéssel volt nagyobb a megszabott adagoknál, esetleg egyáltalában nem vagy csak kis mértékben korlátozták cukorfogyasztásukat.) Az említett

Next

/
Oldalképek
Tartalom