Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Martonyi János: Új magyar közigazgatás felé
Üj magyar közigazgatás félé 333 része azt célozza, hogy az itt mutatkozó hiányokat pótolja. Ma- gyary mindig kereste az együttműködést más tudományágak (földrajz, néprajz, statisztika, üzemtan, agrárpolitika, közegészségtan, műszaki tudományok) képviselőivel, hogy a közállapotoknál^* minél többirányú feltárását érhesse el. A ténymegállapítás teljes módszertanát teremtette meg a tatai járásban 1936 folyamán végzett helyszíni munka során; a gyűjtött anyag feldolgozása 1939-ig tartott, amikor A közigazgatás és az emberek című vaskos kötetben került ez a tökéletes helyzetkép a nyüvánosság elé. Talán sikerült az óidig elmondottakkal meg^világítanimk azt, hogy Magyary felfogása szerint a közigazgatás működésével szemben támasztott legfőbb követelmény a kitűzött célok elérése, az eredményesség. Nem kell azonban azt gondolnunk, hogy a célszerűség hangoztatása mellett a jogszerűséget, a jogszabályok betartásának kívánalmát Magyary teljesen elejti. Csupán aránylagosan, az eddig megszokott beállításhoz képest tűnik úgy, mintha nála a jogeszme háttérbe szorulna. Egyik munkájában sem hagy kétséget afelől, hogy a XIX. századi jogállam (Rechtsstaat) vívmányait, nevezetesen a közigazgatási cselekvésnek jogi felhatalmazáshoz és korlátokhoz való kötését, továbbá ezek betartásának független bírói oltalom alá helyezését a XX, század államába is át keil mentem. Talán legjobb, ha saját szavait idézzük: „Az eredményesség követelményének megfelelő közigazgatás nem a jogállam eszméjének feláldozását, hanem továbbfejlesztését, kiegészítését jelenti egy további szemponttal“ (Magyar közigazgatás, 81.). Sőt egyenesen sürgeti jogrendszerünk kiépítését azokon a területeken, amelyeken a szabályozás hiányos (közszolgálati pragmatika, közigazgatási eljárás és bíráskodás). Viszont fontosnak tartja, hogy ne törekedjünk minden részletkérdésben aprólékos jogszabályok alkotására, mert a jogállamnak ezt a követelményét az életviszonyok mai bonyolultsága mellett nem lehet többé betartani. A jogszabályok tekintélyének megóvását és a közigazgatás munkájának megkönnyítését egyaránt szolgálni kívánja az a javaslata, hogy a hatályos jogszabályokat tárgyak szerint csoportosított, hivatalos összeállításokban tegyék közzé. A közigazgatásnak Magyary által fokozatosan kialakított új szemlélete, különösen a jogszerűség és a célszerűség kettős mérlegére való helyezése persze a vele való elméleti foglalkozás eddigi kereteinek tágításával jár. Magyary egységes közigazgatástudományba kívánja összefogni a közigazgatás szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályokat feldolgozó, az európai kontinensen hosszú évtizedek óta szinte kizárólagos figyelemben részesített köz- igazgatási jogot és a közigazgatás helyes felépítésének általános elveit tartalmazó közigazgatástant, amelyet újabban főleg az amerikai szervezők gondolatai termékenyítettek meg; ez utóbbin alapszik a megvalósítandó célok kiválasztása, azaz a szintézisbe ugyancsak beletartozó közigazgatási politika is. A közigazgatástudománynak közel kell állania az élethez és a gyakorlati közigazgatás'^^ kell szolgálnia.
