Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Martonyi János: Új magyar közigazgatás felé
334 Martonyi János A2A., hogy Magyaxy tudományos eredményei a külföldön milyen elismerésre találtak, jól bizonyítja két külsőleges tény; 1936-ban, a varsói kongresszuson a Nemzetközi Közigazgatástudományi Intézet alelnökévé választotta, az 1942-ben Berlinben alapított Nemzetközi ÄUam- és Közigazgatástudományi Akadémia pedig a helyettes elnöki tisztségbe emelte. AZ ÖSSZEFOGLALT ALAPGONDOLATOK fényével bevilágíthatunk a közigazgatás nehéz részletproblémáinak minden legkisebb zugába. Végigtekinthetünk segítségével a közigazgatásnak azokon a változatos szervezeti típusain, amelyeket a megoldandó kérdések különbözőségéhez alkalmazkodva kialakított. A tisztán bürokratikus szervek mellett ma is megértjük az önkormányzati alakulatok jelentőségét, amelyeknek az állam egyrészt saját tehermentesítése céljából, másrészt a hel3d viszonyok jó ismerete miatt, meg politikai belátásból, az emberek könnyebb kezelése érdekében is átengedi az ügyek egy részének elintézését. Magyar5rval eg5nitt kívánatosnak fogjuk tekinteni azt, hogy a régi történeti múltra visszatekintő területi önkormányzatok (vármegye, város, község) mellett az azonos foglalkozást űző, vagy közös hivatási érdekkel bíró egyénekből alakúit testületi önkormányzatok is fokozott szerephez jussanak a köz- igazgatásban; ez a végrehajtóhatalom gyakorlásában való részvételük folytán sokkal öntudatosabb kapcsolatba hozza őket az állammal, mint amilyen érzelmi kontaktust a választójogon keresztül a törvényhozásban való közreműködésük jelentett. Az Európa több államában (Olaszország, Portugália, Spanyolország) kiépült korporativ rendszer értéke közigazgatástudományi szempontból abban rejlik, hogy az emberek bizonyos csoportjait közösen érdeklő kérdések intézésére olyan szervezeti formát hozott létre, amely a feladat természetének legjobban megfelel. Sokat foglalkoztatják Magyaryt a közigazgatás és a gazdasági élet összefüggései. Legutóbbi nagy munkájában külön szakaszt szentel a »gazdasági apparátus« feltárásának, amelyet a közigazgatás tényezőinek jól kell ismerniök, ha a nemzet anya^ erejét növelni akarják. Hiszen az állam egész gépezete erre az erőforrásra támaszkodik, ebből a rezervoárból teremti elő az adókat és más közszolgáltatásokat. A közigazgatás ma a gazdasági életbe lépten- nyomon beavatkozik, azt irányítja, sőt maga is folytat termelő, feldolgozó vagy kereskedelmi tevékenységet, az ú. n. közüzemeken keresztül. Ezek a közigazgatási szervezetnek további, különleges jellemvonásokkal bíró, mert a gazdálkodás követelményeihez igazodó alakulatai lesznek. Az állam anyagi szükségleteit persze sohasem elégíthetik ki egyedül a közüzemek, hanem a közigazgatási szervek munkájának elvégzéséhez szükséges dologi eszközöket (épületek, bútorok, írószerek) az állam a magániparosokkal készítteti el, illetve a kereskedőktől vásárolja meg. A közigazgatás tehát — magasabb közérdekből mellőzve itt a kényszerhatalom alkalmazását — a magángazdaság termékednek fogyasztójaként jelentkezik. Első pillanatban hajlandók lennénk azt hinni, hogy jó, ha az állam ezeknél a munkálatoknál és vásárlásoknál minél bőkezűbb; meg keU
