Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Szöllősy András: Magyar zeneírás
318 Szemle általános zenetörténetem kívül^i megírja „A magyar zene egyetemes történeté“-t (II. kiad. 1895), a magyar zeneoktatás (1886) és a magyar zeneirodalom történetét (1895). Bertha Sándor a párisi Le Mercure Musical című lapban összefoglaló ismertetést ad a magyar zenéről,22 Fabó Bertalan pedig minden megbízhatatlansága, módszertelensége és kritikai szempont-hiánya ellenére is elsőnek vet fel összehasonlító folkloreproblé- mákat,2* valamint a külföldi zenével és zenészekkel való érintkezés pro- blémáit.24 Ábrányi Kornél,^^ Kacsóh Pongrác^^ és Drumár János^’’ többé- kevésbbé hiányos és különösebb rendszerező szempontok nélkül készült zenetörténetei nyomán megjelenik Molnár Gézának, a zeneakadémia tudós tanárának kétkötetes Általános zenetörténete (1911—16), mai napig is leghasználhatóbb kézikönyvünk. Individualista, pszihológikus szemlélete különösen alkalmassá tette e könyvet tankön3rvül való felhasználásra mindaddig, amíg Bartha Dénesnek stílustörténeti szempontokat követő rövid összefoglalása helyébe nem lépett.28 Ez az individuális-pszihológikus szempont Molnár Géza egész munkásságán érezhető, akár „A faji zene elméletéről“, akár „A disszonanciák határáról“, akár a magyar hangsor akusztikai megvilágításáról, vagy a magyar zene elméletéről szóljon is a szerző. A Lipcsében tanult Molnár Géza munkásságával már a nagy nyugati szellemi áramlatok visszhangja érkezik Magyarországra. Eljárásával, módszeres adatkritikájával Seprődi János irányzatához kapcsolódik, aki régi erdélyi zenei emlékek tanulmányozásával, egyházzenei és népzenei munkáival szerzett érdemeket.2» A nagy európai szellemi áramlatok képviselője a tragikus sorsú Kovács Sándor is, a zongorapedagógiának világ\üszonylatban is egyik legjelentősebb mestere. írásaiban, melyek a zenetudomány legkülönbözőbb ágaira terjednek ki,3# az akkori legmodernebb pszihológia eredményeit alkalmazza a zenére.^i Spenceriánus nézetei egészen új szempontokkal gazdagítják a zenei fejlődés történetének vizsgálatát, hátrahagyott írásaiban pedig a mai zeneesztétikai kutatások legégetőbb kérdéseit boncolgatja (beérzés kérdése, zenei szimbolika problémája, stb.) külföldi tudósokat is felülmúló alapossággal és szaktudással. Ugyancsak európai Hofecker Imre: Általános zenetörténet (1890 ?); A zene története. 3. kiad., 1913. Bertha Sándor: La musique des Hongr. 1907. =3 Fabó Bertalan: Rythmus und Melodie der türkischen Volkslieder (1910); A magyar népdal zenei fejlődése (1908). V. ö. Seprődi János: Erdélyi Múzeum, 1898. ” Fabó Bertalan: Haydn és Magyarország. 1909. Ábrányi Kornél: Általános zenetörténet. 1886. 2. kiad. 1905. Sajtó alá rend. Kereszthy I. Kacsóh Pongrác: A zene fejlődéstörténete. A Műveltség Könyvtára, m. k. 1909. ..tJ Drumár János: Zenetörténet. I—II. k. 1904—1907. 28 Bartha Dénes: Egyetemes zenetörténet. I—II. k. 1935. Utána még Szabolcsi Bence írt zenetörténetet. 29 Seprődi János: Marosszéki dalgyűjtemény, Ethnographia, 1901—1913.; Feladatok a magyar zene körül. Budapesti Szemle, 1906. V. ö. Zenevllág, 1906. X. 22. és XI. 17. 1.; A Kájoni-kódex irodalmi és zenetörténeti adalékai. Irodalomtörténeti Közlemények, 1909.; A székely táncokról. Erdélyi Múzeum, 1909.; A magyar zene fajtái, Ethnographia, 1902., stb. 8« Kovács Sándor: Prolegomena a zene fejlődéstani történetéhez (1907); Zeneesztétikái problémák (1915); Zur BYage der mus. Renaissance ÚOH): Hogyan gyakoroljunk? (1916); Hátrahagyott zenei írásai (1928), sajtó alá rend. Molnár A. 82 U. ö.: Bach és Händel zenéjének lelki alapjai. 1911.
