Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - Szöllősy András: Magyar zeneírás

Szemle

319

eszméket hirdet Molnár Antal is, a Zeneművészeti Főiskola tanára. A lélektani szempont helyébe nála a szociológiai és etikai érdeklődés lép, ám a pszihológiai problémák elől sem zárkózik el.32 Széles látókörű szintézisei úttörő jelentőségűek, bár helyenként a társadalmi, esztétikai, vagy etikai szempontoknak a zenei szempontok rovására menő túlságos értékelése idegenszerűen hat. Sokkal pozitívabb úton haladnak a magyar és egyetemes zenetörténet lelkes kutatói: Szabolcsi Bence, Bartha Dénes, Isoz Kálmán, Gombosi Ottó, Haraszti Emil és Major Ervin. Közülük Szabolcsi Bence nevéhez fűződik a magyar zenei múlt módszeres feltárása, az egyes kultúrtörténeti korszakok megrajzolása, a sokfelé mutató, nagyjában rendezetlen adatoknak stílustörténeti rendbe való beillesztése. Munkái, amelyek egyes korok zenei életét tárgyalják,*® egyedülállóak zeneírásunk történetében, minden üyenfajta kutatás alapjául szolgálnak. Bartha Dénest a régi magyar dallamok foglalkoztatják ugyancsak stílustörténeti szempontból,*^ de tanulmányokat szentel a XVI—XVII. századi külföldi stükérdéseknek'is.** Isoz Kálmán J. Wolf és P. Wagner zenei paleográfiai eredményeit alkalmazza első zenei emlékeinkre,*« ezenkívül egyes városok zenei múltját tárja fel alapos forráskritikával.*’ Gombosi Ottó, Haraszti Emü és Major Ervin magyar zenetörténeti részletproblémákkal foglalkozik, ezenkívül külföldi stüusproblémák (Gombosi), magyar és külföldi zenei kapcsolatok (Haraszti), vagy a költészet és a zene között fennálló kölcsönhatások (Major) tanulmányozása köti le figyelmüket.*«

ä* Molnár Antal: Az európai zene története 1750-ig (1920); A zenetörténet szociológiája (1923); A zongoramuzsika története, Zenei Szemle, 1929.; A ma zenéje. Népszerű Zenefüzetek.

“ Szabolcsi Bence: A magyar zene története. Népszerű Zenefüzetek; A régi zenetörténet problémái. Budapesti Szemle, 1924.; A középkori magyar énekmondók kérdéséhez. Irodalomtörténeti Közlemények, 1928.; Tinódi zenéje. Zenei Szemle, 1929.; A XVI. századi magyar históriás ének zenéje. Irodalomtörténeti Közlemények, 1931.; A XVII. század magyar főúri zenéje (1928); A XVIII. század magyar collégiumi zenéje. Zenei, Szemle, 1930.; A magyar romantika eszmevilága. Budapesti Szemle, 1933.; A magyar romantikus mű- zene főirányai, u. o. 1935., stb.

Bartha Dénes: A magyar énekelt vers forrásai Paluditól Horváth Adámig (1932); A XVIII. század magfyar dallamai (1935).

U. ö.: Probleme der Chansongeschichte im XVI. Jahrhundert (1931); B. Ducis und Appenzeller (1930).

Jsoz Kálmán: Latin zenei paleográfia és a Pray-codex zenei hangjelzései. 1922.

U. ö.: Körmöcbánya zenészei a XVII. században (1907); Körmöcbánya XV—XVI. századi zenészeiről (1908); Buda és Pest zenei művelődése, 1686— 1873. I. k. 1926.: A Pest-Budai Hangászegyesület nyilvános hangversenyei (1934), stb.

Gombos Ottó: Bemerkungen zur l’Homme armé Frage. Zeitschrift für Musikwissenschaft, 1928.; Italia patria del basso ostinato, Rassegna musicale, 1934.; Zur Vorgeschichte der Toccata, Acta Mus. 1934.; Zenei élet Mátyás király udvarában. Muzsika, 1929.; Die ältesten Denkmäler der mehrstimmigen Vokalmusik aus Ungarn, Ungarische Jahrbücher, 1931.; Bakfark Bálint élete és müvei (1935). — Haraszti Emil: Barokk zene és kuruc nóta. Századok, 1933.; n. Rákóczi Ferenc, a zenében, Rákóczi Emlékkönjrv, 1935.; Marie de Hong. et son Ungarescha, Revue de Musicologie, 1931.; Le prince S. Báthory et la musique italienne, u. o.; La musique hongroise (19.33), stb. — Major Ervin: Verseghy mint dal- és zeneszerző. Irodalomtörténeti Közlemények, 1925. Verseghyröl még u. o. 1924-ben; Kisfaludy Sándor és a muzsika. Muzsika, 1929; Fáy András és a magyar zenetörténet (1934); Bihari János, Zenei Szemle, 1928., stb.