Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Szöllősy András: Magyar zeneírás
316 Szemle nik meg terjedelmesebb közlés.^ Fiiaz János, a XVin—XIX. századforduló németes zeneszerzési irányzatának legkiválóbb magyarországi képviselője hat magyar zenei emléket tesz közzé ugyancsak a lipcsei Allgemeine Musik Zeitungban (1816), amelyeknek egyikét, a „Magyar szüretelő éneket“ Beethoven dolgozza fel.® Krüchten József Musikwesen in Ungarn c. cikke a mainzi Caecilia c. lapban (1829, V. köt. 20. fűz.),« Marschner: Über den Zustand der Musik in Ungarn (Alig. Mus. Ztg 1821) és a többi szórványosan fel-felbukkanó külföldi tudósítás — melyeket nálunk meglehetősen számontartanak — egyre sürgetőbben irányítja a figyelmet a magyar zenére s természetes, hogy itthon is serkentőleg hat zeneirodalmunk kibontakozására. Mátray Gábor úttörő jelentőségű zenetörténeté- nek^ — melyet még a Széchenyi Lajos gróf családjának szolgálatában kezd el írni — a magyar zenére vonatkozó fejezete* éppen Krüchten cikkére támaszkodik forrásközléseiben. Mátray munkássága azonban túlnő a kor romantikus zeneírási irányzatán, a „Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye“* és a XVI. századi „Történeti, bibliai és gunyoros énekek“ közzétételével (1859) forráspublikációinkat indítja el. Az a zeneirodalom, ami előtte és körülötte virágzik — egj-edül Bartalus munkásságát kivéve — még nagyon a kezdet kezdetén mozog és ha a módszertani alapvetéseken, a tankönyv-jellegen túl is jut (zongoraiskolák: Rigler 1798, Gáti 1802, összhangzattanok: Gály 1831, Bar lay 1835, stb.), menthetetlenül belefullad a romantika égetőnek tűnő álproblémáiba. Liszt írásai, iskolája (Mosonyi, Ábrányi) és ellenzéke (Brassai, Adelburg), különösen a cigányzene körül felmerülő viták után (1859) annyira uralják a magyar zene- irodalmat, hogy mellettük alig juthat szóhoz egy-egy forráspublikáció, vagy egyéb problémakört megvilágító tanulmány. Mégis: a cigányzene körüli ellentétes véleménynyilvánítások — melyeknek sorozata mind a mai napig folytatódik, talán még a megindulásnál is hevesebb és fanati- kusabb módon — valamilyen távlatot adnak a kutatásoknak. Ezzel kapcsolatban születnek az első hangszerproblémákkal foglalkozó tanulmányok (tárogató-kérdés) és ugj'ancsak ezzel kapcsolatban tágul a szenvedélyes vitatkozók látóköre régebbi korok felé (Rákóczi-nóta problémája), sőt még távolabb, egészen Tinódiig,^** annak igazolására, hogy a verbunkos-palotás stílusnál magyarabbak a régebbi korok dallamai, amelyeket természetesen kellő módszer és szaktudás hiányában nem tudnak saját igazolásukra módszeresen fölhasználni. Széles látókörű, rendszeres kutatásokat ebben az időben még csak Mátray és Bartalus végez, akiknek írásai még olyankor is kimagaslanak a többiek közül, ha történetesen éppen a nagy korproblémát, a cigányzenét boncolgatják.“ Bartalus • Geschichte der Musik in Siebenbürgen (S. F. Stödig?). V. ö. Major Ervin: Muzsika, 1929. III. k. 41. 1. » Major Ervin: Magyar dal Beethoven feldolgozásában. Országos Beetho- ven-zeneünnepély müsoralbuma. 1927. • Másodízben megjelent Die Biene c. pesti lapban. 1830. augusztus 21. ’’ Mátray Gábor: A’ muzsikának közönséges története. Tudományos Gyűjtemény, 1828—1832. ® A’ magyar muzsika története. • U. ö.: Mag^yar népdalok egyetemes gyűjteménye. I. k. 1. és 2. fűz. n. k. 1. fűz. 1852, 1854, 1858. “ Szénfy Gusztáv: Tinódi Sebestyén dalai s énekeinek ismertetése zenei tekintetben. Magyar Sajtó, 1858. n Mátray Gábor: A magyar népdalok ritmikus sajátságáról. Akadémiai firtesitö, 1852.; U. ö.: A magyar zene és a magyar cigányok zenéje. Magyar- ország és Erdély képekben, 1854.
