Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Tiba István: A kolozsvári egyetemi ifjúság finn kiállítása
308 Magyar Figyelő se is. 1909 és 1940 között a munkabérek 38-szorosan növekedtek. Ugyanebben az arányban növekedett az ipari termelés értéke is. Finnország leghatalmasabb iparága, természeti adottságánál fogva a fa- ijjar, de nagy jelentősége van ezenkívül a finn élelmiszeriparnak is (tej-, kenyér-, konzerv-, csokoládéipar). Magyarország iparához hasonlítva, különösen figyelemreméltó, hogy a finn ipar nincsen központosítva. A kiállítás háziipari gyűjteménye főleg a magyar és finn népművészet összehasonlítása szempontjából volt tanulságos. A finn táj nem tüntet fel olyan változatosságot, annyi különböző színt és vonalat, mint a magyar táj. Maga az északi népiélek is az óriási fenyőerdők, nyugodt tótükrök sötétebb színeihez idomult. A finn népművészet szegényebb díszítőelemekben, mint a magyar, de a motívumok összhangja jellegzetes népi művészetről tesz bizonyságot. Háziszőttes szőnyegek, párnák, térítők a legmodernebb lakásokban is találhatók. A felsőbb társadalmi rétegeknek a néppel való egészséges, szoros kapcsolatát fejezi ki, hogy szinte egyetlen finn ruhatárából sem hiányzik az ünneplőként használt népviselet. Nyírfaháncsból, fából, rénszarvasbőrből készült eszközök, dísztárgyak egészítették ki a házüpari gyűjteményt s egy Kan- tele-modell, a Kalevala-énekek ősi kísérőhangszere. Grafikonok szemléltették a finn népoktatás fejlődését. Finnország egyike a legműveltebb államoknak. Ezt elsősorban az elemi oktatás rendkívüli kiterjesztésével és színvonalának emelésével érték el a finnek. A nyolcosztályos elemi iskolák felsőbb évfolyamai már középiskolai színvonalú oktatást adnak s főképp a szakképzésre fordítanak különös gondot. A kiállított tankönyvek a legmodernebb pedagógiai módszereket tükrözik szemléletességükkel. Jellemző, hogy az elemi iskolai földrajzi atlaszokban Finnországon kívül csak Mag^/r.rország térképét közük külön lapon a trianoni megcsonkítás részletes feltüntetésével. A népoktatás igazi színvonaláról a nép- és munkásfőiskolák adatai számolnak be. Főképp ezeken keresztül ismerte meg a nép a nyugati műveltséget s ennek révén vált lehetővé a társadalmi rétegek egymáshoz való közeledése úgy, hogy a nyugati műveltség érintetlenül hagyta a népi kultúra ősi vonásait, sőt azt még erősebbé, ön- tudatosabbá tette. A városi és népi műveltség határai így egészen elmosódnak Finnországban. Ezt a folyamatot figyelhetjük meg a népfőiskolák több évtizedre visszamenő évkönyveiben is. Sajnos, magyar- nyelvű munka alig jelent meg a finn népoktatásról, pedig népfőiskolái oktatásunk sokat tanulhatna a finn példából. A kiállítás átfogó képet nyújtott a karjálai kérdésről is. Diagramma mutatta a Szovjet kegyetlen telepítési politikájának eredményét: 25 év alatt a karjalai finnség 70%-át hurcolták el Szibériába. A harcoló Finnországot a Lotta-szervezetről, a hadseregről és a finn ifjúság áldozatos munkájáról szóló beszámolók, kiadványok és képek ismertették. A Kalevalának több kiadása szerepelt a könyvgyűjteményben, köztük a Gallen-Kallela képeivel ü- lusztrált híres díszkiadás is. A magyarországi finn vonatkozású irodalom igen tekintélyes részét sikerült a kiállításnak bemutatnia. A finn képzőművészetről azonban, a postai szállítás nehézségei miatt, nem tudott a kiállítás képet nyújtani Az építészet és szobrászat alkotásait fényképek szemléltették. A Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége a kiállítást és a finn napokat csak kezdetnek tekinti néprokonsági mozgalmában. A jövő évre új tervei vannak, igy elsősorban Erdély nagyobb városaiban akarja a kiállítás anyagát bemutatni és előadások útján a finn nép életét ismertetni. A néprokonsági mozgalom mindenekelőtt az ei’délyi ifjúságot igyekszik magának meg-
