Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - Tiba István: A kolozsvári egyetemi ifjúság finn kiállítása

Magyar Figyelő

307

volt a csaknem általános éljenzés és zaj megkülönböztethető része. Midőn a kormányzó, mint országgyűlési elnök az Unió-törvény egyhangú elfogadását határozatul kimondotta, ismét megújult az s több perc tölt el, mig a teremben s az utcán künn a lelkesedés égő tüze s tomboló zaja le- csülapult.

(Jakab Elek emlékirataiból)

A KOLOZSVÁRI EGYETEMI

IFJÜSÄG FINN kiállítása

A magyar és finn sajtó meleg érdeklődésétől kísérve zajlottak le a kolozsvári finn napok. A két testvérnép mind szorosabbá váló kapcsolatainak Erdélyben eddig legnagyobb és legértékesebb megnyilvánulása volt a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetségének finn kiállítása, finn ünnepi estje és a testvérnépről szóló előadássorozata.

Az erdélyi egyetemi ifjúságnak sikerült talán először átfogó és valóban reális képet nyújtania a többnyire eszményítő, romantikus és propagEindaízű művekből ismert Finnországról. Van valami jelképszerű abban, hogy a „testvértelen“ magyarság leikéből az utóbbi időben olyan erőteljesen fellángoló s éppen ezért sok romantikus vonással telített rokonság-eszme mögött éppen az ifjúság találta meg a néptestvériség gondolatának reális, gyakorlati és kézzelfogható értékekhez vezető útját. Az ifjúság nem csupán a közös őshaza misztikus képét látja a finnugor rokonság adottságában, hanem elsősor-, ban a hatalmas gyakorlati értékeket. Különösen ma fordulunk nagy érdeklődéssel Finnország felé, amikor az átalakuló magyar társadalomnak olyan példára van szüksége, mely elétárja a népi életforma mintaszerű megvalósítását.

Ez a gondolat jutott kifejezésre a kiállítás rendezésében is. A képek, grafikonok, könyvek s a kiállítást kiegészítő előadások mind a finn nép gazdasági és kulturális teljesítményéről igyekeztek átfogó képet nyújtani. A kiállítás részletes statisztikai adatok alapján ismertette a fejlett finn mezőgazdaságot. Mint

földművelő állam, Finnország lakosságának majd 60%-a foglalkozik mezőgazdasággal. Nagyrészt mocsaraktól, erdőségektől elhódított szántóföldjein meglepő terméseredményeket ér el az a 300.000 kisbirtokos család, melynek kétharmada mint földnélküli zsellér, napszámos jutott földhöz a céltudatos földreformok során. A finn állam vezetőit nem aggasztotta, hogy a kis- birtok csökkenteni fogja a termelést. A földreform sikerét a statisztika is bizonyítja: míg a 9 hektáron aluli kisbirtok évi jövedelme hektáronként 1345 finn márka, a 100 hektáron felüli nagybirtoké csak 1137 finn márka. Az egészséges birtokviszonyok és a magasfokú gazdasági oktatás eredménye, hogy 1906-tól 1940-ig 24-szeresen megnövekedett a mezőgazdasági termelés értéke.

Hogy ez a magasfokú gazdasági kultúra kifejlődhetett, elsősorban a szövetkezeteknek köszönhető. A finn szövetkezeti mozgalom a század elején indult meg. 1904-ben mindössze 394 szövetkezet működött, 1939-ben már 7650. Ebben a hatalmas számban benne van a három legfontosabb szövetkezeti ág: a hitel-, tej- és fogyasztási szövetkezet. A lakosság számához viszonyítva óriási ez a szervezet, hisz azt jelenti, hogy Finnországban ma minden negyedik ember szövetkezeti tag. A kiállítás a fejlődést mutató táblázatokon kívül, fényképeken mutatta be a szövetkezetek tulajdonában levő ipartelepeket, malmokat, élelmiszer-, fafeldolgozó üzemeket, bútor- és gyufagyárakat, vízdusaasztó erőműtelepeket s az értékesítés nagyobb központjait.

Finnország gazdasági fejlődését jelzi az ipar nagyaránsni előretörő-