Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Mályusz Elemér: A magyarság a középkori Erdélyben
A magyarság a középkori Erdélyben 279 tartozott Brassótól délre a Törcsvári-szoros környéke, valamint a XV. század közepéig, a Vöröstoronyi-szoros vidéke, vagy a XIV. század végéig a Nagyszebentől nyugatra fekvő omlási uradalom.®* A XI. században még egységes s a Kárpátokig lenyúló Fehér megyét — fűzhetjük a tényhez magyarázat gyanánt — a szászság megtelepedése és terjeszkedése szabdalta fel. De a helynevek is, fel a Küküllő völgyéig, a magyar telepek elsőbbségéről tanúskodnak. Pl. az Olt környékén Szakadát-Sekeda- ten, Hortobágy-Harbach, T5nikos-Tekes, Halmágy-Halwegen, Om- lás-Hamlesch, a NagyküküUőtől délre Meggyes-Mediasch, Segesvár- Schässburg, Kapus-Kopisch, Sáros-Scharosch, Szentlászló-Lasseln, Felek-Felek, Egerbegy-Arbegen, Buzd-Bussd, Berethalom-Birthälm, Segesd-Schaas, Báránykut-Bekokten, stb.** A SZÉTTERJEDÉS, amellyel Erdélynek a fol5rávölgyei és dombos tájai magyar néptalajjá lettek, a királyság műve volt. Segítségével a magyar nép a XIII. század előtt, amidőn a megyéken keresztül a központi hatalom szava feltétlenül érvényesült, a magas hegyeket leszámítva, mindenütt megvetette lábát, s birtokába vette azon pontokat, amelyekről népfeleslegét a belső kolonizációra szüntelenül kibocsátotta. A Xlll. században új tényező lép az Erdély sorsát addig egyedül intéző király mellé: a magánnagybirtok. Rendszere az anyaországból került át. A Dima mentén már az uralkodóház munkatársa, sőt lassan vetélytársa, amidőn a Királyhágón túl jövendő fontosságának még előjelei is csak alig vehetők észre. Az itteni lassúbb társadalmi fejlődés következménye, hogy a középkori Erdély nagybirtokos családjainak javarésze bevándorlóktól származik. Ugyannyira, hogy az erdélyi nemzetségek, genus-ok, a magokat egy-egy őstől származtató, a rokonságot ápoló birtokos családok közös szervezetei közül csak négy volt bennszülött, 13 ellenben anyaországi. S hozzá a legtekintélyesebb családok éppen az utóbbiak közül kerültek ki. így az Ákos-nemzetségből a Thoroczkay- család, a Becse-Gergely-nemből az Apaffy és bethleni Bethlen, a Herman-nemzetségből a Laczkfi-, vagy a Tomaj-nemből a Bánffy- család.*5 A magyar nagybirtok kialakulása a királyi megyék egységének felbomlását, sőt elporladását eredményezte. A régi magyar falvak új irányítás alá kerültek, amidőn az malkodó adományából előkelő főurak birtokába jutottak. A változás magyar népi szempontból messzeható következményekkel járt. Nem volt éppen eleve kedvezőtlen, bár kétségtelen, hogy a király az ország egyetemes érdekeit jobban képviselhette, mint egy népes társadalmi csoport, amelynek tagjait a családi érdekek az egyéni előnyök keresésére ösztönözték. Sőt haszna is volt a változásnak: a Duna és Tisza mentén birtokos “ Iczkovits i. m. 76. s köv. 1. ^ Scheiner i. m., az okleveles adatok kimerítő feldolgozása, térképpel. “ Sándor I.: Magyar nemzetségek Eü-délyben. Erdélyi Múzeum 1917. 185. s köv. 1., a részletesebb, pontosabb adatok: Karácson3ri J.: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Bp. 1900. I—Hl. k.
