Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Csekey István: Alkotmány és alkotmányfejlesztés
258 Csekey István négymillió (ugyanannyi, mint Angliáé, vagy amennyi német élt akkoriban a földön), és ennek mintegy 80%-a magyar volt. Minden olyan kísérlet, amely a Kárpátmedencében a peremvidékről vagy épenséggel a természetes határokon túlról akart politikailag uralkodni, előbb-utóbb meghiúsult. így omlott össze a XVII. század végén, illetőleg a XVni. század elején a csaknem százötven éves török uralom, amely csakis nagyobb erejének köszönhette hosszú voltát. A magyarság ugyanis 1526-ban Mohácsnál csak úgy eshetett ideiglenesen áldozatul a pogány veszedelemnek, hogy magára hagyatva akkor már több mint egy évszázadig harcolt a keresztény Eirrópa védőbástyájaként. A töröktől is tehát csak átmenetileg bírt területekéhez hasonló sorsa lett nagyrészben már eddig is az 1920-i trianoni békeparanccsal elszakított területrészeknek, amelyek 1938 óta sorban illeszkednek be újra a Kárpátmedence önálló és egységes politikai szervezetébe. Ennek a földrajzi és politikai egységnek és a Szent Korona hatalmának volt a következménye, hogy Magyarországon — rövid kísérleteket mellőzve — sohasem következtek be olyan politikai és területi tagolódások, mint a hűbéri Európában. Ugyanez a politikai szervezettség akadályozta meg az uralkodói hatalomnak családi érdek szerint való megosztását is, ami a körülöttimk elterülő germán és szláv államok akkori gyengeségét előidézte. Németország erejét — mint ismeretes — a politikai partikularizmus, az ú. n. '»Kleinstaaterei«. emésztette, Magyarországon viszont a török-tatár ellen vívott évszázados küzdelmekben megritkult magyarság sorait betöltő idegen nemzetiségek voltak akadályai a politikai egység tökéletes kialakulásának. A német partikularizmus utolsó foszlányait legújabban a nemzeti szocializmus politikai rendszere tüntette el. Ami a németségnek a népi elv, ugyanaz a Kárpátmedencének a politikai nemzetegység elve. A történelem a magyarságnak, amióta ide vezérelte a Kárpátok medencéjébe, az öncélúságon felül más eimópai hivatást is jelölt ki. Sokkal többet, mint a maga fajának védelme. Mint rokontalan kis nemzet, rendezőjévé vált a Dunamedence soknyelvűvé vált népének. Már a nyelv és faj fölött álló állameszme, amelyet főleg az 1938-i Szent István-év óta — ez volt kilencszázadik é\^ordulója az első magyar király halálának — szentistváni gondolatnak szokás nevezni, magában hordta a kötelességet, hogy az ide utólag beköltöző nemzetiségek életlehetőségét biztosítsa. így vált a magyarság kötelességévé a több feladat vállalása és a többre való hivatás. Így tölthette be népek fölötti nagy eimópai hivatását és vállhatott Nyugat és a kereszténység védőbástyájává. Minden jogi és népi elzárkózás és öncélúság nemcsak magasabb európai hivatásimk megvalósításában lett volna akadály, de a velünk együttélő nemzetiségek kulturális, szociális és gazdasági elmaradottsága visszahatott volna a mi fejlődésünkre is. Mindezt a többfeladatot csak olyan nemzet oldhatta meg sikerrel, mely magával hozta az ars regnandi et gubemandi különös
