Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - Csekey István: Alkotmány és alkotmányfejlesztés

1943. MÁJUS HITEL NEMZETPOUTIKAI SZEMLE vni. EVF. 5. SZÁM ALKOTMÁNY ÉS ALKOTMÁNYFEJLESZTÉS MAGYARORSZÁG Európa egyik l^prégibb államalakulata. 1896-ban ünnepelte fennállásának ezredik esztendejét. Mai helyét a IX. században foglalta el, de csak az 1000. évben alakult király­sággá, és az ma is, bár a királ5n trón nincs betöltve. Régiségre, el­tekintve a skandináv országoktól (Dániát is ideszámítva), csupán az angol, a francia és a német állam előzte meg, ha Anglia kelet­kezését a wessexi királyságnak az angolszász heptarchiából való kiemelkedésétől számítjuk (a IX. század első fele); a másik kettőét pedig a Frank Birodalomnak a 843. évi verduni szerződéssel tör­tént megosztásától. A Kárpátok 1500 km hosszú félköríves várfala övezte Közép- Dunamedence olyan geopolitikai egység, hogy valósággal maga a természet jelölte ki egységes államalakulás színteréül. Aligha van még valamely állam a mély lapály és az erős hegykeret előnyeivel jobban megáldva, mint Magyarország. E természetes tulajdonsá­gokhoz járult a keleti (ma orosz) pusztavidékről ideköltözött ma­gyarság államalkotó ereje, politikai tehetsége és uralkodási képes­sége. Az eredetüeg két etnikiunból: finnugor és török törzsekből keletkezett magyarság a Volga és a Fekete-tenger tájain századokig más népek szövetségében élt. Ezek a lovas-nomád szövetségek vagy birodalmak csak politikai egységre törekedtek. Nemzeti egységük nem volt, úgyhogy az uralmuk alatt lévő népek belső szerkezetüket, kormányzási módjukat, nyelvüket, ősműveltségüket, azaz népi egyé­niségüket megtarthatták. A magsmrságnak fentebb említett föld- rajzUag egységes területen való megftelepedéséből keletkezett azon a kelet-középeurópai tájon, amelyet KjeTlén, a svéd állambölcsész, kritikiis zónának nevezett, az ezeresztendős magyar állam; Euró­pának mind a határok, mind a politikai uralom szempontjából eg5Úk legállandóbb és legszilárdabb államalakulata. A Kárpátok övezte Közép-Dunamedencébe hajdan beköltöző magyarság főként a régi Pannónia területén és az alföldi részeken helyezkedett el és ennél az elhelyezkedésénél, valamint népi és poli­tikai erejénél fogva központilag tudott uralkodni a jobbára er­dők s hegyek borította peremtájakon is. Az itt talált, politikailag alacsonyabb fokú szervezetben élő, kis népek javarészét felszívta magába, úgyhogy a középkor végén, Corvin Mátyás nemzeti király­sága idején (1458—1490) az ország lakosainak száma körülbelül

Next

/
Oldalképek
Tartalom