Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - László Gyula: A kolozsvári műcsarnok és az élő erdélyi képzőművészet szemléje
Szemle 253 Homokay József barokkos Corpus-t állított ki. Horváth Géza Tanulmánya iskolás munka, Tanulmányfején a szemek körül néhány egészséges impresszionista megfigyelése vonja magára a figyelmet, egyébként a szobor nem érdekes. Istók János Cézárja szobrászati fénykép, Bem apó-jának vázlata meg elmarad na^ pesti szobrának előadásmódja mögött. Kallós Miklós Elek tanulmányfejénél a részletek mintázása megbontja a fej egységét, a formák mélységei túlzottak. Kocsis András Apai szeretet-e lélekkel teli alkotás. Figyelemreméltó plasztikai ötlettel oldja meg a bőr ráncait, anélkül, hogy általuk a forma feldarabolódnék. Nádvágójában irodalmi ízű finom gondolatot mintázott meg. A szobor kiállásában Boda Gábor forradalmi lendületének közelségét érezzük. Tanulmányfején zökkennek a formák s a szemek rajza nem tiszta, egyebekben jó munka. Kós András fadomborműsorozatát és két szobrát állította ki. Legjobban Nányi c. szobra tetszik, a felduzzasztott formák egy plasztikailag megfogott, határozott lelki magatartást sugallanak. Nem tagadható azonban, hogy megfogalmazásában erősen érezzük Barlach figuráinak utóhangját. Domborművei közül Anya és gyermeke tűnik ki legjobban. Népi jelenetei első benyomáskor megkapják az embert, de alaposabban megnézve, sok benne önmaga sablonos ismétlése s az akart primitívség. Mestrovic típusai egyénekből szűrődtek azzá, Kós András valamennyi alakja ugyanannak a kissé papírízű figurának más és más mozdulatából keletkezett, önmaga modorosságába fullad a szemek megismétlődő faragásával. Merész rövidüléseit nem oldja meg, hanem úgy faragja, hogy kisebb felületre zsúfolja a szembenézetből látott arc részleteit. Ez nem népi egyszerűség, hanem plasztikai szegénység. Máshelyt meg a szigorúan síkbaállított alakok alá perspektivikusan hátrafutó talajt helyez. Ezzel elér ugyan díszítőhatásokat, de megbontja a dombormű irreális terét. Mindeme kifogások ellenére műveiben sok érték van s domborműveinek egyikén-másikán különösen szépen érvényesül friss komponáló tehetsége. Előző kitűnő alkotásait látva, csak sajnálhatjuk, hogy nagyszerű egyéni tő képességét háttérbe szorítja. Képessége többre hivatottá teszi őt s remélem, hogy az a korszaka, amelyet ezen a kiállításon mutatott be s amelyet magam részéről nem tudok kellőképen értékelni, csak további gazdagodásához szükséges kitérő. Kósa Huba Ferenc önarcképe a kiállítás java értékei közül való. Egyszerű tömbjében, tiszta formáiban nyoma sincsen a handabandázásnak, vagy a bizonytalan keresgélésnek, őszinte s meleg örömmel nézzük Anya c. szobrát is, bár itt egy-két kifogást nem hallgathatunk el. A fej indokolatlanul kicsi, a gyermek testét meg elfaragta. Pedig igazán szép az asszony teret átölelő mozgása s sok nagyvonalúan kezelt, de megfigyelésében bensőséges részlet, mint például a lábujjak mozdulata, a kezek stb. Talán fokozottabb tisztasággal kellene a gyermek ellentétesen beállított testében az anya térölelő mozdulatának tükörképét adni s így a két alakot egyetlen ritmusba összefogni. Mindenképen szükséges lenne, hogy már e vázlatban bennerejlő komoly plasztikai magot további munkával teljes szépségében valósítsa meg. Est-jének túlméretezett aktjában sok finom részlet lappang, azt hiszem azonban, nem ártott volna a test szerkezetének valamivel erőteljesebb hangsúlyozása, mert így kissé szétfolyó. Mé- rayné portréja szép, talán kissé mélyek a vonalak s kár, hogy a szem erős kihúzásával az őszinteséget nélkülöző modorosság is helyet kapott a műben. Magvető-jében csak egy-két részletben találjuk meg a többi szobraiban meglévő egyéni lendületet. Nem tartom szerencsés gondolatnak a testet eltakaró leplet. Mindezek kevésbbé jelentős hibák s felsorolásukkal egyáltalán nem akarom kisebbíteni azt az erőteljes benyomást, amelyet Kósa Huba szobrai első látásukra gyakorolnak.
