Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Venczel József: Új székely kongresszust!
240 Magyar Figyelő gasztó, mert a székely élettér oly annyira zsúfolt, hogy máris tízezrek hagyják el a családi otthont, miként az a Kongresszus »kivándorlási és fürdőügyi szakosztályá«-nak vitaanyagából is kiderül. Nem lehet olyan könnyedén napirendre térni a viszonylagos népsűrűség magas fokának megállapítása fölött, hanem meg kell vizsgálni, hogy a tervbe vett gazdasági reform a népfeleslegneJc ezt a részét ts le tudja-e kötni, képes lesz-e erőteljesen hatni a székelység hanyatló népmozgalmára s megóvja-e a székely népszaporulatot az aggasztó visszafejlődéstől. A kongresszusiak egyáltalán nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, pedig itt van a lényeg. Az élettér vertikális tágítása, a jövedelmezőképesség növelése a mezőgazdasági, állattenyésztési és erdőgazdasági termelés fokozásával, illetve az iparosítással elérheti-e a végső célt: a székely levegőhöz juttatását, vagy pedig csak részben tudja ezt a célt szolgálni s emellett gondolni kell a kitelepítésre is, vagjds az élettér horizontális bővítésére. A kongresszusiak nem veszik számba, hogy a mezőgazdasági, állattenyésztési és erdőgazdasági beavatkozás minő mértékű lehet s az iparosításnak minő akadályokkal kell megküzdenie; csak részletekben gondolkoznak s ezért a sok magvas előadás és hozzászólás ma már nagyobb részében csak elméleti jelentőségű. Ámde ki-ki seperjen a maga háza előtt! A Székely Kongresszust éppen esak példának idéztük fel, nem róluk, hanem rólunk van most szó, akik szintén azon törjük a fejünket, hogy miként is lehetne megoldáshoz segíteni a „székelv kér- dés“-t. Vájjon mi Ismét nem tévedünk el a részletek bozótjában? Előbb vagyunk-e mint a kongresz- szusiak: tudjuk-e a maga egészében látni a helyzetet s a megoldások vonalán tudjuk-e megkülönböztetni azt, ami valójában alapvető és időtálló, attól, ami csak fö- lületi és időleges? Az elszigetelten tartott eszmecserék, az egyoldalú vizsgálódások, a hamarosan nézetté csontosodó egyéni gondolatok nem térítik-e le lassacskán a „székely kérdés“ mai gondviselőit is az esz- mélkedés és tervelés helyes útjáról? Ki tud ma ezekre a kérdésekre feleletet adni? A. Székely Nép tudósítása a há- romszékmegyei székely értekezletről s az a széljegyzet, melyet ugyanott olvashatunk, arról győz meg, hogy egy új székely kongresszusnak minden lehetősége adva van. Talán ez az új kongresszus adhatna feleletet s eloszlathatná az aggályoskodást. Tudjuk: itt is, ott is tervek készülnek, ez is, az is a megoldások módozataival foglalkozik, elméleti és gyakorlati vizsgálódások folynak: ha ezeket összefognák s a közös eszmecserének a lehetőségét megnyitnák, akkor bizonyosságot szerezhetnénk: gyökeres megoldások tervei készülnek-e vagy pedig csak nyesegetést, ojtogatást ajánlanak, mint annak idején az első Kongresszus alkalmával is. Jobb előbb, mint utóbb tisztázni az elvi kérdéseket. Egy az út és egy a cél — ebben bizonyosak vagyunk s a Székely Nép, amely címbe írta az „egy út“ és „egy cél“ gondolatát, semmivel sem tenne nagyobb szolgálatot a székely népnek, mint ha serkentőleg hatna a négy székely vármegye felelős vezetőire s általában a „székely kérdés“ mai gondviselőire, hogy ezt az új székely kongresszust mihamarább összehívják s ott a mai időknek és a mai látásnak megfelelő módon kidolgozzák a székely kérdés gyökeres megoldásának nagy tervét a háború utánra s megbeszéljék a székely- földi legsürgősebb s a teljesebb igényű megoldást előkészítő tennivalókat. Venczél József
