Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 4. szám - Venczel József: Új székely kongresszust!

Magyar Figyelő 241 NÉMET TUDÓS KÖNYVE A FRANCIA NÉPMOZGALOMRÖL Többször megtörtént már az utolsó félszázadban, hogy egy nép sajátos problémáit sokkal világo­sabban látta meg és taglalta egy idegen tudós vagy író, mint az illető népnek bármelyik jeles szelleme. Példaként említhetjük Curtius, a kiváló német szellemtörténész könyvét, amelyben egy franciát megszégyenítő éleslátással és lé­nyegre tapintó szabatossággal mu­tatta be a jelenkori Franciaország szellemi úttörőit. Annak idején Taine az angol irodalomról rajzolt angol tudóso­kat messze felülmúló tökéletes­ségű képet. Vagy gondoljunk Sau- vageot Aurélienre, aki pompás raj­zot készített hazánkról s rólunk, »Découverte de la Hongrie« című művében. Idézhetjük még az ide­gen figyelők éber szellemének illusztrálására Eckhardt Sándor kitűnő művét a francia szellemről, melynél jobbat, vagy hozzá fogha­tót a franciák sem írtak. Nem meglepő, sőt állításunkat igazolja egy német könyvujdonság, amely most nagyon élénken foglal­koztatja a francia sajtót. Reithinger könyvére gondolunk. Fatális kön}^. Olyan a sorsa, ami­lyen a tartalma. A könyvet ugyanis 1940 márciusában jelentette meg a demográfia kérdéseivel évtizedek óta szakszerűen foglalkozó szerző. Akkor azonban sem a francia, sem a német sajtó nem szentelt elég figyelmet ennek a kis könyvnek; az utóbbi hetekben hasábokat olvas­hatunk róla a francia sajtóban. A könyv 1941 decemberében ugyanis megjelent francia fordításban is.* A német szakíró a tudós tárgyi­lagosságával mutat rá azokra az okokra és veszélyekre, arra a nem­zeti tragédiára, amely a francia • Reithinger A.—^Wenger L.: Le suicide biologique et economique de la France. Edition Fasquelle; Paris, 1941. demográfia adataiból világosan ki­olvasható. Érdekes megjegyezni, hogy a könyv megjelenésekor, 1940 tava­szán, egy francia politikusnak sem jutott eszébe a könyv tanulságai alapján szemlélni Franciaország sorsalakulását. Pedig ha akkor, az 1940 nyarán bekövetkezett össze­omlás előtt akadt volna valaki, aki a francia demográfia alapján ítélte volna meg a francia erők teljesítő- képességét, a faji ellenállás erő­viszonyait, bizonyára másképpen alakította volna Franciaország jö­vőjét. így is a francia összeomlás után két évnek kellett eltelnie, hogy a franciák felfigyeljenek Reithinger könyvének megdöbbentő számada- tEiira. A német tudós ugyanis elsősor­ban a francia nép feltűnő számbeli megfogyatkozásában látja az össze­omlás első okát. Több évtizedes szólam, hogy »a francia nép ki fog halni«, azonban ezt tudományos komolysággal és adatszerűén senkisem bizonyította be. Reithinger könyve sem ezt bi­zonyítja, hanem »a francia nép öngyilkosságáról« beszél. Nem egy lassú és természetszerűleg bekö­vetkező halálról, hanem olyan je­lenségről, mely az öngyilkosságot juttatja a figyelő tudós eszébe. Reithinger megállapítja ugyanis, hogy XIV. Lajos uralkodása alatt Franciaország lakóinak száma Európa lakosságának egyharmadát jelentette. A XIX. század első felé­ben ez a szám már egyhatodára csökkent. Jelenleg pedig az európai lakosság egytizenkettedét jelentik a franciák. Franciaország 90 megyéje közül 65-ben a népmozgalmi ada­tok állandóan fokozódó csökkenés­ről beszélnek. Reithinger e megdöbbentő de­mográfiai képből elsősorban poli­tikai, illetve hadviselési tanulsá­gokat von le S ez magyarázza azt a feltűnően széleskörű francia sajtóvisszhangot, amely az utóbbi időben a könyvet kíséri.

Next

/
Oldalképek
Tartalom