Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Venczel József: Új székely kongresszust!
Magyar Figyelő 241 NÉMET TUDÓS KÖNYVE A FRANCIA NÉPMOZGALOMRÖL Többször megtörtént már az utolsó félszázadban, hogy egy nép sajátos problémáit sokkal világosabban látta meg és taglalta egy idegen tudós vagy író, mint az illető népnek bármelyik jeles szelleme. Példaként említhetjük Curtius, a kiváló német szellemtörténész könyvét, amelyben egy franciát megszégyenítő éleslátással és lényegre tapintó szabatossággal mutatta be a jelenkori Franciaország szellemi úttörőit. Annak idején Taine az angol irodalomról rajzolt angol tudósokat messze felülmúló tökéletességű képet. Vagy gondoljunk Sau- vageot Aurélienre, aki pompás rajzot készített hazánkról s rólunk, »Découverte de la Hongrie« című művében. Idézhetjük még az idegen figyelők éber szellemének illusztrálására Eckhardt Sándor kitűnő művét a francia szellemről, melynél jobbat, vagy hozzá foghatót a franciák sem írtak. Nem meglepő, sőt állításunkat igazolja egy német könyvujdonság, amely most nagyon élénken foglalkoztatja a francia sajtót. Reithinger könyvére gondolunk. Fatális kön}^. Olyan a sorsa, amilyen a tartalma. A könyvet ugyanis 1940 márciusában jelentette meg a demográfia kérdéseivel évtizedek óta szakszerűen foglalkozó szerző. Akkor azonban sem a francia, sem a német sajtó nem szentelt elég figyelmet ennek a kis könyvnek; az utóbbi hetekben hasábokat olvashatunk róla a francia sajtóban. A könyv 1941 decemberében ugyanis megjelent francia fordításban is.* A német szakíró a tudós tárgyilagosságával mutat rá azokra az okokra és veszélyekre, arra a nemzeti tragédiára, amely a francia • Reithinger A.—^Wenger L.: Le suicide biologique et economique de la France. Edition Fasquelle; Paris, 1941. demográfia adataiból világosan kiolvasható. Érdekes megjegyezni, hogy a könyv megjelenésekor, 1940 tavaszán, egy francia politikusnak sem jutott eszébe a könyv tanulságai alapján szemlélni Franciaország sorsalakulását. Pedig ha akkor, az 1940 nyarán bekövetkezett összeomlás előtt akadt volna valaki, aki a francia demográfia alapján ítélte volna meg a francia erők teljesítő- képességét, a faji ellenállás erőviszonyait, bizonyára másképpen alakította volna Franciaország jövőjét. így is a francia összeomlás után két évnek kellett eltelnie, hogy a franciák felfigyeljenek Reithinger könyvének megdöbbentő számada- tEiira. A német tudós ugyanis elsősorban a francia nép feltűnő számbeli megfogyatkozásában látja az összeomlás első okát. Több évtizedes szólam, hogy »a francia nép ki fog halni«, azonban ezt tudományos komolysággal és adatszerűén senkisem bizonyította be. Reithinger könyve sem ezt bizonyítja, hanem »a francia nép öngyilkosságáról« beszél. Nem egy lassú és természetszerűleg bekövetkező halálról, hanem olyan jelenségről, mely az öngyilkosságot juttatja a figyelő tudós eszébe. Reithinger megállapítja ugyanis, hogy XIV. Lajos uralkodása alatt Franciaország lakóinak száma Európa lakosságának egyharmadát jelentette. A XIX. század első felében ez a szám már egyhatodára csökkent. Jelenleg pedig az európai lakosság egytizenkettedét jelentik a franciák. Franciaország 90 megyéje közül 65-ben a népmozgalmi adatok állandóan fokozódó csökkenésről beszélnek. Reithinger e megdöbbentő demográfiai képből elsősorban politikai, illetve hadviselési tanulságokat von le S ez magyarázza azt a feltűnően széleskörű francia sajtóvisszhangot, amely az utóbbi időben a könyvet kíséri.
