Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Venczel József: Új székely kongresszust!
Magyar Figyelő 239 között él, hogy társadalmi reformra szorul, hogy közművelődése nem elég színvonalas, hanem az, hogy a gazdasági élet elmaradottsága, a társadalmi fejlődés hiányossága és a nem kellő színvonalon álló köz- műveltség miatt napjainkban különösképpen élessé vált az a már több, mint félévszázados népesség- és népesedéspolitikai válság, amelyet röviden a Székelyföld viszonylagos túlnépesültségének nevezhetünk. A megoldás lényege is tehát nem az, hogy állami vagy társadalmi beavatkozással lehet-e a gazdasági termelés kapacitását növelni, az indusztrializmus eszközeivel a székely társadalom belső alkatát átalakítani, vagyis a ma túlnyomó többségében őstermelő székelységet az ipari foglalkozások körébe vonni, s a közműveltség emelésével általában biztosítani a minőségre való törekvést, a megoldás lényege is az, hogy mindezek a gyakorlati segítségek elégségesek-e ahhoz, hogy az említett népesség- és népesedéspolitikai válság megnyugtató módon és hosszú időre levezetést nyerjen, vagyis elégségesek-e ahhoz, hogy a székel3^öldi viszonylagos túlnépe- sültség megszűnjék s a székelység végre saját otthonában levegőhöz jusson. Tehát a »székely kérdés« sajátságos népesség- és népesedés- politikai probléma, amelynek szempontjából a gazdasági, táreadalmi és közművelődési javaslatok csak eszközként veendők számba és senki sem hiheti azt, hogy a »székely kérdés«-t oldja meg, amikor a székely közgazdaság, társadalompolitika vagy művelődéspolitika valamelyik szektorában ilyen vagy amolyan eredményt sikerült elérnie. A csíktusnádi Székely Kongresz- szusnak is az volt a fő hiányossága s — véleményünk szerint — hatásának csökkentője is, hogy bámulatos alapossággal számbavette az összes életágak (őstermelés, bányászat, ipar, kereskedelem, hitelélet) szimptomáit, megvizsgálta a Székelyföldön érvényesülő birtokpolitikát, foglalkozott a közművelődés és a közegészségügy állapotával, de a népesség- és népesedéspolitikai kérdéseket csak mellesleg érintette. Kozma Ferenc és Balogh Pál szempontjaira különös figyelmet nem vetettek, sőt a kiadott jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy azoknak a nézete érvényesült, akik nagyobb összefüggésekre igazán nem gondoltak. Bárki fellapozhatja ezt a hétszáz nyomtatott lapra terjedő jegyzőkönyvet (Székely Kongresz- szus. Sajtó alá rendezte Buday Barna kongresszusi főtitkár. Bp. 1902) s a telepítés vitájának ismertetésekor pl. olvashatja, hogy »itthon van elég telephely«; »a székelyt nem kitelepíteni, hanem hozzátelepíteni, inkább a községben megtelepíteni szükséges«; »nem arra van szükség, hogy kitelepítsünk, hanem inkább, hogy letelepítsünk és betelepítsünk«; »a kitelepítés a Székelyföldön nem célszerű« ; »az el telepítés kérdése akadémikus jellegű s a jövő kérdése, mikor ezen a Székelyföldön majd kétszer-háromszor annyi nép lesz« stb. A Kongresszus általában elveti az »álló népfelesleg« (néptöbblet) ideáját; még Siklódy István is, aki a faipar tárgyalásakor helyes nyomra téved s »A székely nép- felesleg«-ben bemutatott népsűrűségszámítás egyik egyszerűbb módját végzi el és eljut annak felismeréséig, hogy »a Székelyföld lakossága viszonylag elég sűrű«, siet ezt a megállapítást elködösíteni azzal, hogy az iparfejlesztés sűrűbb népességet kíván, tehát »megfontolandónak látszik, hogy a székely megyékből a nép mesterséges kitelepítésének ideje vájjon már elérkezett-e s vájjon a mesterséges kitelepítés nem fogná-e útját állani éppen a székely nép óhajtott köz- gazdasági fellendülésének«. Csakhogy a székelységnek »mozgó népfeleslege« is van. Az »álló népfelesleg« (néptöbblet) nemcsak önmagában vizsgálandó, hanem a »mozgó népfelesleg«-gel való viszonylatában is. Az »álló népfelesleg« kérdése éppen azért ac;-
