Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Csortán Márton: A kolozsvári Tízes Szervezet
Csortán Márton: A kolozsvári Tízes Szervezet 219 A TRIANONI ERDÉLY MAGYAR TÁRSADALMA örökölte a 48-as, 67-es és 18-as Magyarország minden erényét és gyengeségét. Ezernyi érdekellentéttel szétválasztva, atomjaira bomlott ez a társadalom, mely sohasem tudott komoly gazdasági és művelődési egységet teremteni. Egyetlen területen, az egyházak falai között folyhatott csak tervszerű nevelő munka. A gazdasági és politikai keretek szűkek voltak és kimaradt belőlük a szegényebb falusi lakosság s az osztályharcos ipari munkásság. S ha mégis volt idő, amikor ez az atomizált társadalom egységesen lépett fel a nemzeti sorsközösség mellett, ez akkor következett be, mikor a világgazdasági válság első hullámai átviharzottak Románián. Az önmaga belső egységét céltudatosan épitő államban, a nemzeti-népi erők védelmét szemmeltartó rendelkezések hatása alatt, a magyar nemzetiségű tisztviselők, közalkalmazottak, iparosok, munkások tekintélyes része ekkor eszmél rá magyar és kisebbségi mivoltára. S akik e mivoltukat nem tagadták meg, vállalniuk kellett mindazt, amit a népkisebbségi sors jelentett. Ez a ráeszmélés cselekvő magyar öntudatot támasztott a lelkekben, mely a szűkreszabott keretek között a maga belső életét új alapokra akarta fektetni. Reviziő alá kellett tehát venni a romániai magyarság egész társadalmi felépítését. Nyilvánvalóvá lett ugyanis, hogy a kisebbségi magyar értelmiség, s a meglévő magyar intézmények csak a míívelt és kellően szervezett magyar parasztságra és munkásságra támaszkodhatik. Tehát elsősorban ezeknek egyre csökkenő szellemi és gazdasági színvonalát kellett fölemelni, hogy ezáltal az egész kisebbségi néptest ellenálló ereje biztosíttassék. íme a talaj, amelyből kikelhetett az osztály- talan, öncélú magyar társadalomszervezés eszméje: a kisebbségi életforma vívmánya. Az erdélyi magyar falvak és városok népe és kérdései jelentékenyen összehangolódtak. Magyar falvainkból, különösen a Székelyföldről, a szegénység elől nagy rajok indulnak Erdély, Temesköz és a Regát nagy városai és ipartelepei felé. E tömegek nagyrésze, egyelőre a városi társadalom alsó lépcsőjére szorul. A cselédek, napszámosok, bolti szolgák, kocsisok, gyári munkások képesítetlen kategóriájának városi jelenléte azonban visszahat a magyar falura, s annak gazdasági és társadalmi életére. Különösen a szász lakosságú városokból és ipartelepekről fejlettebb gazdasági és művelődési igényekkel s a tömörülésben rejlő erők tudatával térnek vissza falujukba. A legegyszerűbb emberek között is megnyilvánul az értelmiségnek az az óhaja, hogy az egész kisebbségi magyarságnak olyan társadalmi szervezetet kell teremteni, amelyben minden magyar ember a maga erkölcsi és anyagi erejével részt vehet. Sokat kísérleteztek ezen a téren. A Vásárhelyi Találkozón, midőn az erdél 5Ü fiatal szellemiség magáévá teszi a demokratikus-keresztény-nemzeti társadalom gondolatát, a kísérletezések bizonytalansága után, tisztán lebeg a fiatalság előtt a minden magyar erőt magábafoglaló, osztálytalan társadalom eszménye. Amikor az új román alkotmány, az addigi pártkereteket megszüntette s helyükbe kisebbségeinek népközösségi kereteket bizto
