Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Csortán Márton: A kolozsvári Tízes Szervezet
220 Csortán Márton sított, szükségessé vált e keretek célszerű kitöltése. Olyan társadalomszervezési formát kellett találni, mely biztosíthatja a magyar népi tömegek erkölcsi és gazdasági erőinek fejlődését. A romániai németség belső egysége, fejlett gazdasági és művelődési élete a kisebbségi magyarság előtt példaképen állott. S 1939-ben, amikor megalakult a Romániai Magyar Népközösség, mindenekelőtt egy társadalmi alapszervezetet kellett létrehoznia. Ez pedig az ősi katonai intézmény, a tízes szervezet életre keltésével történt. A felújított ősi keretet korszerű tartalommal kellett megtölteni. Nem volt nehéz. Annyira adva voltak az előfeltételek, hogy csak meg kellett indítani a munkát és alkalmas talajra hullott az elvetett mag. A leszegényedett paraszti- és munkástömegek fölött a leszegényedett középosztály védte a magyarság állandóan szűkülő életterét. Elfelejtett régi polgári erények támadtak új életre: mások gondjának viselése, a közösség jövőjét féltő tettrekészség, kockázat vállalása másokért, akikhez csak a vér köteléke fűz. így lett a jó magyarság értékmérője az az anyagi vagy időbeli áldozat, amit valaki önzetlenül a Népközösség szolgálatára felajánlott. Egyszerre kellett közigazgatni és nevelni a maga erejére hagyott magyarságot. így alakult ki Kolozsváron is a Tízes Szervezet és rövid idő alatt kiépítette családvédelmi, jogügyi és közművelődési alosztályait, melyek mind olyan munkát végeztek, amit ma közigazgatási feladatként kezelünk. (Magyar Norma, Népjóléti hivatal. Vöröskereszt, Nép- és Családvédelem stb.) A TIZES SZERVEZET NYOMAI A MÚLTBAN A MAGYAR VÁROSI JOG 1848 előtt két olyan intézményt ismer, amelyek szinte azonos feladatkörrel s helyes társadalomszervezési elvek alapján a lakosság jólétét és békéjét hivatottak előmozdítani és biztosítani. E két intézmény: a fertál5nmesterség és a tizedesség. Eredetük azonos, de míg egyik a germán, a másik a magyar jogban gyökerezik. A germán jogi hatás alatt fejlődő középkori városokat negyedekre (Viertel) osztották. A magyar város felosztása járások vagy utcák szerint történt. Az utcákon belül pedig kisebb területi, illetőleg bizonyos számú családot magukban foglaló egységek voltak: a tizedek. Csizmadia Andor, Kolozsvár város tanácsnoka -»Tizedesek és fertálymesterek^ című tanulmányában, Mílleker Rezső és Zoltai Lajos nyomán, kimutatja, hogy a tized-rendszemek a nyomait Magyarország minden nagyobb városában megtalálhatjuk: nemcsak Erdélyben vagy az Alföldön, hanem a Dunántúlon is. * Idézi Csizmadia Milleker Rezsőnek a székely tizedesekről írt * Csizmadia Andor: Tizedesek és fertálymesterek, Dunántúli Szemle, 1942. 1—2. sz. Különlenyomatban is. U. ö.: A kolozsvári tizedesek. Nép- és családvédelem n., 1942. 8. sz.; Tizedesek a régi Kolozsváron. Kolozsvár thj. sz. kir. város kiadása; Pertálymesterek és tizedesek szerepe a magyar városok gazdasági és szociális életében. Szociális Szemle, III. 1942. 4—6. sz.
