Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Csortán Márton: A kolozsvári Tízes Szervezet
A KOLOZSVÁRI TIZES SZERVEZET Tragikus velejárója történelmünknek, hogy valahányszor űj eszmék változtatták meg a világ rendjét, nekünk sohasem maradt időnk nyugodtan átszervezni belső életünket, hanem elkésetten, lázas sietséggel kellett olyan újításokat véghezvinnünk, melyekhez hiányzott neveltségünk és a kellő előkészület. Ezért olyan felemás a magyar közélet. A csendes belső építő munka hiánya s a magyar félmegoldások tették azzá. Legújabban is a »nemzeti« és »népi« fogalmának tisztázása nyomán, irodalomban és tudományokban, új életre kelt népi hagyományok urat-parasztot egybekapcsoló magyarságtudatot teremtettek, de e tudat terjesztése, s nyomában az urat-parasztot valóban szervezett nemzetté alakító magyar közszellem megteremtése, min- denekfölött nevelési és szervezési feladat. Szociográfiai irodalmunk legtávolabbi célja: »egy tisztábban látó és felelősségtudóbb közszellem megteremtése, hogy az elkerülhetetlen szociális változtatás minél kevesebb áldozattal jöhessen létre. «^ Ez a cél nyilván tervszerű társadalomnevelő és szervező munkát kíván. A cél elérése pedig attól függ, hogy megtaláljuk-e a társadalomszervezés terén azt a keretet, mely nemzeti egyéniségünknek megfelel, s mely »a tisztábbán látó és felelősségtudóbb közszellem« kialakítására alkalmas lehet. S bár e téren nem beszélhetünk még tervszerű munkáról, mégis megállapíthatjuk, hogy itt-ott mutatkoznak az új és egészségesebb társadalomszervezés körvonalai. Az, hogy az állam feladata-e alkotmányos eszközökkel létrehozni az új Magyarországot, vagy a társadalom a maga vegykonyhájában készíti-e azt elő, egy vezér váltja-e valóra milliók vágyait, vagy apróbb társadalmi egységek szerves tömörülésében rejlő erő, egyelőre közömbös. Csak egy dolog biztos, hogy a háború befejeztével nem lesz idő efelett vitatkoznunk, akkor cselekednünk kell. S ha korszerűen tudunk cselekedni, úgy a jövőt biztosítjuk. 1942 decemberében egy szerény kis könyvecske jelent meg a kolozsvári könyvpiacon, mely a mai társadalomszervezés korszerű kérdéseivel foglalkozik, s a fenti kérdések megoldásához az életből merített gyakorlati eredményekkel akar hozzájárulni.^ ügy véljük, nem fölösleges e gyakorlati eredményekről a Hitéi hasábjain is megemlékeznünk. Társadalmi szervezésünk olyan útjelzőjéről van itt szó, amely kivezethet agyonszervezett társadalmunk labirintusából. A kisebbségi életforma olyan vívmányával ismerkedhetünk meg, melyet nem szabad a többségi ember fölényével lemosolyognunk, hanem annak eredményeit értékesítenünk kell a megújulni ’:észülő magyar társadalom javára. 1 Szabó Zoltán: A társadalomkutatás célja. Hitel, 1936. 3. szám. 172. 1.- Puskás Lajos: Tlzedesség és a kolozsvári tizedesek. Kolozsvár, 1942.
