Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 4. szám - Mályusz Elemér: Mátyás király

Mátyás király 195 A RÉGI MAGYARORSZÁG VISSZAÁLLÍTÁSÁVAL azonban nem éri be Mátyás. Célszerű pénzügyi reformjaival és új adórendszerrel, amely minden jobbágyra egyenlő terhet helyez, olyan nagy jövedel­met szerez, hogy lassan elsőrangú, fegyelmezett és állandó zsoldos sereget állíthat fel. Nemcsak végleg függetleníti így magát a nagy­birtok uraitól, hanem merészebb terv kivitelére is gondolhat most már. Életének hő vágya, amely sírjáig elkíséri, apja törekvéseinek megvalósítása; a török kiűzése Európából és Konstantinápoly visszavétele. Uralma elején évről-évre háborúskodik a törökkel, amikor azonban azt kell látnia, hogy a pápa kivételével a Nyugat közönyösen nézi harcát, mintha a török nem is az egész európai kultúrát fenyegetné s amikor saját veszteségein győződik meg arról, hogy egyedül nem győzheti le a szultánt, merészen új utakra tér. A pápa és a császár felhívására vállalkozik a huszitákra Rómában kimondott ítélet végrehajtására és cseh királlyá választatja magát. Ezzel biztosítja a lehetőséget, hogy mint a választófejedelmek egyike, a császári trón megüresedésekor a német birodalom élére kerülhessen s annak kimeríthetetlen gazdagságát felhasználhassa a török elleni háborúkhoz. 1480-ig külpolitikája pápa- és Habsburg- barát. Hosszú ideig a középkor e két nagyhatalmával egyetértésben igyekszik működni s nem lankadó buzgalommal próbálja megtalálni a közös eljárás útját. Még áldozatokat is kész hozni, noha olyan sikerekre tekinthet vissza, mint a sokszoros túlerőben lévő lengyel seregek tönkretétele. Amikor azonban minden törekvése hiábavaló­nak bizonyiil, mert a pápai székre olyanok jutnak, akiknek család­juk felemelése a legfőbb gondjuk s mert a német választófejedel­mek sem akarnak tudni a »barbárról«, megfogamzik benne a gon­dolat, hogy Magyarországból, mint központból kiindulólag birodal­mat teremt magának és regnumát impériummá fejleszti. Elhatáro­zását csak sietteti az összeesküvés, amelyet a klérus egyes tagjai otthon szőnek ellene. Egykori mentorának és kancellárjának. Vitéz János esztergonü érseknek, meg legkedveltebb püspökének, Janus Pannoniusnak pártütése keserűen kiábrándítja s ettől fogva az egy­házi méltóságokat is kénye-kedve szerint, tisztán politikai szem­pontoktól vezettetve, adományozza. Annak jeléül, hogy egyénisége felszabadult minden személyes tekintély és hagyomány varázsa alól. A pápa és a császár egyszerű hatalmi tényezők lesznek szemé­ben s most már nincs reájuk tekintettel. Nagyszerű hadsereggel, háta mögött a kitűnően megszervezett országgal, gyors egymás­utánban elfoglalja a császár székhelyét, Bécset, egész Alsóausrtriát, majd Stájerország és Karintia egy részét, miközben hadai előkészí­tik az utat nyugatra, Felsőausztria felé és délre, Velence irányában, liogy így ő legyen az első, aki, megelőzve a francia és spanyol kirá­lyokat, meg a császárt, hódítóként lép a félszigetre. Az új impérium ugyanis magába foglalta volna mindazokat a területeket, amelyeknek lakossága és gazdagsága nélkülözhetetlen a török elleni győzelmes és sikeres hadjárathoz, terheinek viselésé­hez. Amit a Nyugat jószántából nem akart megtenni, arra a magyar király, a keresztény kultúrát fenyegető veszedelem legalaposabb

Next

/
Oldalképek
Tartalom