Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Marosi Péter: A nemzetnevelés kérdése folyóiratainkban
190 Szemle •verseny feltételévé. Arra a versenyre gondolunk, amelyben mindenki egyforma előkészitéssel futhat. Mert a vezetőhelyre csak a személyes arra- valóság jogosít. Gesztelyi Nagy Zoltán sokkal pesszimistábban nyilatkozik a Protestáns SzemZében.26 A mai tehetségmentés szerinte nem más, mint a közép- osztály lelkiismeretének elaltatása. Képtelenségnek tartja, hogy a magyar fiúkat a nyugati lélekre formált tesztekkel mérjék. A mai tehetségkutatást képtelennek tartja a parasztság felemelésére. »Beolvadnak egy osztályba, amely rosszul vizsgázott. Magukra veszik olyan életmód lelki egyenruháját, melynek megváltoztatásáért egy jóindulatú mozgalom az értelmiségi pályákra szorította őket. Gyéren csörgedező vérük nem törhet be frissen a beteg magyar középrétegbe, mert hozzáhül a régi formák közt eltöltött iskolaévek során.« Tehetségkutatás kell, vagy népfőiskola? Gesztelyi Nagy azt válaszolja, hogy valami a kettő között. Azután érdekes kérdést hagy válaszolatlanul. »Még mindig a polgár forradalmánál tartanánk, mikor Európa kaput nyit a millióknak? Nem lehetne egy füst alatt elintézni a kettőt?« Tényleg, nagyon elkéstünk mostan is. Meghalt a nyugati polgár, vagy legalább halódik s nálunk Márai és a mögötte álló tudományosság most szeretné világra hozni ezt a réteget. De vájjon van-e társadalmi fejlődés, s ha van, kihagyható-e egy-egy foka? Közben megjelenik Hóman Bálint kultuszminiszter rendelete hatszáz tehetséges falusi fiú kiválogatásáról és taníttatásáról. A Társadalom- tudomány örömmel üdvözli az első lépést.27 A magyar faj védelmét köszönti ebben a tettben. Biró Sándor ugyanekkor a falusiak helyzetét vizsgálja a középosztály- ban.28 A kérdés mostani megfogalmazását Szabó Dezsőnek és Szekfű Gyulának tulajdonítja. Egyszerűen a középosztály faji felfrissítését várjuk a falutól. Szembe kell nézni azonban azzal, hogy milyen értéket hoznak magukkal a falusi fiatalok? »Adott esetben mi különbség a falusi származású és egy más rétegből való középosztálybeli ember magatartása között?« Biró Sándor ezt a faji magyarságban, az alapos, de nehézkes munkaszemléletben és az eszmehűségben határozza meg. Ügy érzi, hogy az asszimiláció védekezik s ezért nem elég kikutatni és kinevelni a tehetséges parasztfiúkat, hanem további sorsukra is ügyelni kell. Érdekes jelenség, hogy Biró Sándor cikke ugyanabban a folyóiratban jelenhetett meg (Magyar Szemle), ahol Joó Tibor imént tárgyalt írása Márai röpiratáról... A Társadalomtudomány érdekes közleményeiből négyet emelünk itten ki. Bihó István a társadalmi elit legfontosabb erényének a szociális érzéket tartja.29 Ma a köztudat elit néven a társadalom helyzeti kitűnőségeit nevezi s a szociális érzék alatt sem társasérzéket, hanem az alacsony sor- súakkal való együttérzést érti. Az igazi elit feladata nem csupán a vezetés. Ezt a minőségileg gyengébbek is gyakorolhatják. Az igazi elit példát ad, szóval kultúrát mutat és terjeszt. Bármilyen kiválasztás útján alakul is ki az elit, az a fontos, hogy elsőbbségét az egész társadalom elismerje. Az elit szerepét tehát a társadalmi helyzet és az értékvilág kettős rendje biztosítja. A kiválasztásban a demokrácia és az állandó hatalom egyensúlya kívánatos. Ma az egész világon a születési elit felszámolása folyik. Pedig a születési elit általában elfogulatlanabb. A mai válság éppen azt mutatja. 2« Protestáns Szemle LI., 1942. 278—280. ” Társadalomtudomány XXII., 1942. 257—258. 2» Magyar Szemle XLIII., 1942. 235—243. 2» Társadalomtudomány XXn., 1942. 192—209.
