Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Marosi Péter: A nemzetnevelés kérdése folyóiratainkban
Satemle 189 gélről beszél. Ügy hisszük, kissé túlértékeli a pályalélektan eredményeit 8 ettől a bizonytalan tudománytól biztos sikert remél. A lap novemberi számában Borbély Kamill szól a kérdéshez és már a címben megállapítja, hogy a »másik oldalról« beszél.23 A tehetségkiválasztás szerinte karitatív, szociális, nemzeti és művelődési kérdés lehet. Meglepő okfejtéssel azt állítja, hogy ez minálunk nem olyan égető feladat, mint a külföldön. Nyugaton gyors átrétegezödés ment végbe, ott sürgősen kellenek a vezetők. Nálunk nincs gyors szociális átrétegezödés és gyors műveltségi emelkedésről sem beszélhetünk. Borbély Kamillnak bizonyára igaza van ebben a megállapításában, csak azt jegyezzük meg, hogy az átrétegezödés nálimk is végbement, csak éppen a magyarság mindig alólmaradt. Ezt nem veszi észre ez a tanulmány, ezért beszél a másik oldalról. De Borbély Kamill azt is kifogásolja, hogy a magyar parasztszármazású tehetségeket oltalmazó rendelet elsősorban a falusiakkal foglalkozik. Veszélyesnek tartja, hogy egyes hozzászólók az egész középosztály kicserélésére gondolnak. Mindenesetre megértjük, hogy mennyire fájhat ez az öntudatos középosztály emberének. Mégis csodálkozva fogadjuk az ilyen megállapításokat: »a kiválasztott tehetségek a társadalomban fel fognak szívódni, anélkül, hogy a középosztály összetételét lényegesen befolyásolnák«. Ezt amerikai példákkal is igazolja. Az alacsony néposztályok gyermekei csak öt-hat százalékban képesek többletmunkát is végezni az iskolai végzettség után. A középosztály megújítására alig van lehetőség. Ezek a megállapítások meglehetősen reakciósak s a környezethatás túlbecsüléséből származnak. Nekünk még igazságuk eseten is szembe kellene szállnunk velük, hiszen a vérében és gondolkozásában magyar középosztály megteremtése legégetőbb nemzetpolitikai feladatunk. Ezen az sem változtat, hogy Borbély Kamill a társadalmi emelkedéshez megköveteli a társadalmi műveltséget is. Enélkül, szerinte gyökértelen lesz az új ember új osztályában. Mennyivel nagyobb bajt látunk itt sokan; az az osztály, amelyet ez a tanulmány védelmez, gyökértelenül, idegenül él a népi közösségben. Törődjünk csak ezzel s majd megjő a társadalmi műveltség magától is. Harsányi István a népi tehetségkutatásról ír a Protestáns Szemlében** és a Magyar Szemlében.*» A sárospataki falusi tehetségkutató mozgalom sorsát ismerteti. A tehetség szó igazi szükségességét akkor értjük meg, ha egybevetjük a két szélsőséggel, a tehetségtelen és a kitűnő fogalmával. Az ideál csak az lehet, hogy mindenkinek legyen meg a tanuláshoz való lehetősége. Egyelőre azonban legalább a tehetséges falusi fiúkat kell megsegíteni. Ez világos társadalmi igazságszolgáltatás csupán. A napszámos- és cselédosztály harminckilenc százalékos arányszáma ellenére 1938—39-ben csak 1.33 százalékban volt képviselve a középiskolákban. Pedig a vezetőosztály magyar közszellemének megszületése csak tőlük várható. A kiválogatás módszerével is foglalkozik Harsányi István s dicséretes őszinteséggel vallja be a módszer nehézségeit. A válogatáshoz mindenesetre nagy társadalmi propaganda szükséges. Sokan azért aggodalmas- kodnak, hogy az elvonódó értékek meggyengítik a magyar falut. Szerzőnk azzal nyugtat meg, hogy a magyar falunak is megvannak azok a mélyebb rétegei, ahonnan megújulhat és felfrissülhet. Az egészséges verseny végeredményében a középosztály fiainak is jót tesz. így válik a falusi tehetségek támogatásának sokak számára kellemetlen kérdése az igazi szabad” Katolikus Szemle LVI., 1942. 332—335. « Protestáns Szemle LI., 1942. 41—51. “ Magyar Szemle XLII., 1942. 94—96.
