Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Oberding József György: A bánsági telepítések rövid története
156 Oberding József György gálatra vállalkozva jelentkeztek. A feudális korban a földesurak gazdagságát a jobbágyok száma fejezte ki, a földesurak tehát nemcsak szívesen fogadták az idegenből jött jelentkezőket, hanem még kedvezmények nyújtásával is csábították őket. Mercy tábornok Würtenbergből, Hessenből, Nassauból is hívott be földműveseket s több új községet telepített velük, iparosokat pedig Olaszországból hozott. Mercynek ez az elgondolása, távoli országok népfeleslegének a Bánságban való letelepítése, új korszakot nyit Magyarország népesedési történetében, mert példáját a földesurak is követik magántelepítések révén, a Bánságba pedig Mária Terézia és II. József uralkodása idején szintén ekkor telepítik Be a ma ott élő németséget. 1737 tavaszán újabb török betörés következik, mely nemcsak megállítja Mercy nagyszabású terveinek továbbvitelét, de minden addigi alkotását is lerombolja. A lakosság a törökök hírére páni félelemmel menekül. A törökök visszaűzése után ismét ott kellett kezdeni mindent, ahol Mercy kezdette. A feladat megoldását most már a királynő, Mária Terézia veszi kézbe, majd halála után fia, II. József folytatja. Mielőtt Mária Terézia nagyszabású telepítési mozgalmát megkezdi, újabb balkáni jövevények jelentkeznek és kérnek engedélyi a letelepüléshez. Az új jövevények szerbek, macedóniai görögök, románok és bolgárok. Mint a Bánság történetírója, Böhm Lénárt megjegyzi, miként elődeiket, az új jövevényeket is vendégszeretettel fogadták, sok kedvezményben és kiváltságban részesítették. Mária Terézia úgynevezett »gyarmatosítási pátensét«, melyben mind Ausztria, mind a német birodalom területéről földműveseket és iparosokat hív be Magyarországra, hogy azokat főleg a Bánságban, de Magyarország egyéb területén is letelepítse, 1763. febI^^ár 25-én adta ki. A telepítés lebonyolítására 1766-ban »gyarmatosító bizottmányt« szerveztek, mely Ulmban, Kölnben, Frankfurtban, Schweinfurtban és Regensburgban császári biztosokat állított a toborzás irányítására. Ebben az időben a Bánság lakosainak a száma mindössze 32.981 katolikus lélek volt. Ügy látszik, hogy a Balkánról bevándorolt görögkeleti vallásúakat nem vették számba. A királynő haláláig nagy számban vándoroltak be és telepedtek le a Bánságban külföldiek: frankok, svábok, bambergiek, tiroliak, felsőausztriaiak, felső- és alsórajnaiak, pfalziak, mainziak, luxemburgiak, badeniek, kölniek, hesseniek, nassauiak, breisgauiak, fürsteo- bergiek, lotharingiaiak, tireriek, elzászok, schwarzwaldiak, piemon- tiak, franciák, olaszok és spanyolok. A külföldiekhez hasonló mértékben támogatták a szerbek és románok betelepedését is. Mária Terézia telepítése alatt 1762-től 1772-ig 27 meglevő községet nagyob- bítottak meg hozzáépítéssel és 31 teljesen új községet alapítottak a bevándorlók. A njnigati bevándorlók száma 43.201 főre rúgott, míg a déli népek közül a románoké 181.639, a szerbeké 78.780, a bolgároké 8.683, a cigányoké 5.272 és zsidóké 353 fő volt. A pancsovai, új-palánkai, mehádiai és karánsebesi katonai őrvidék 23 községének a lakosaival összesen 450.000 lélekre nőtt a Bánság lakosságának a száma.
