Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Oberding József György: A bánsági telepítések rövid története
A BÁNSÁGI TELEPÍTÉSEK RÖVID TÖRTÉNETE KöZÉPEURóPA DÉLI KAPUJA a magyar Alföldet lezáró úgynevezett Bácska és Bánság. A Balkánt a történelmi Magyarország természetes déli határvonalai, a Száva, a Duna egy szakasza és a Déli-Kárpátok zárják el Középeurópától. A dunai szakasz fölött Zimonytól Orsováig a magyar Alföld nyit utat a Dunamedencébe, ezt a területet a Tisza választja ketté. A Tisza jobbparti része a Bácska, balparti a Bánság. A Bánságot északon a Maros határolja, Keleten a Kárpátok nyúlványaiban vész el. Aki itt a Dunán át tud kelni, szabadon törhet fel a Dunamedencébe. A délről északra törő hódítók mindig is ezt a természetnyújtotta útvonalat vették igénybe. A Bánság tehát kulcspozíciót képez. Nemcsak a délről feltörő hódítók igyekeztek megszerezni maguknak, hanem a Dunamedencében lakó népeknek is érdekükben állott a Bánság szilárd birtoklása, hogy uralmukat dél felől biztosíthassák. Éppen ezért a Bánság a legújabb korig örökös harcok színtere volt. A magyar honfoglalás előtti időkből a Bánság legrégebben ismert urai a sziggenek voltak. A sziggenek uralmát a dákok váltják fel, majd Kr. u. 107—274-ig a rómaiak birtokolják. A rómaiak uralmát a gótok, hunok, avarok, gepidák, frankok és bolgárok uralma követte, anélkül, hogy bármely hódító is huzamosabb uralmat tudott volna biztosítani magának. 895-ben a magyarok foglalják el a Bánságot, de alig szilárdították meg uralmukat, máris megkezdődtek az ellenséges támadások. 1089-ben a kunok pusztítják végig a Tisza-menti részeket, 1129-ben és 1150-ben pedig a görögök törtek be és pusztítottak. Az 1241. évi nagy mongol betörés, a tatárjárás, a korábbi pusztítások révén már amúgyis súlyos csapásokat szenvedett országrészt teljesen feldúlta. A mongoldúlás legsúlyosabb következménye a már különben is gyér számú lakosság teljes kiirtása. A tatárjárás után IV. László, majd Róbert Károly kunokat, szlávokat és németeket telepített le a kihalt tartományba. Alig fejeződött be azonban a mongoloktól feldúlt magyar birodalom újjáépítésének nagy műve, máris újabb veszedelem tolta elő árnyékát a bánsági végeken, a török félhold réme. Az európai hódító útra kelt ozmán hadak 1392-ben jelentek meg először a Bánság határán. 1392-től 1552-ig úgyszólván állandó hadszíntér volt a Bánság, melynek birtokáért változó szerencsével folyt a küzdelem a magyar és török hadak között. 1552-ben Temesvár török kézre került. Temesvár elestétől 164 évig viselte a Bánság az ozmán igát, mint török ejalet, míg Savoyai Jenő herceg 1716-ban fel nem szabadította. A több mint másfélévszázados török uralom alatt teljesen elnéptelenedett ez a gazdag vidék, melyet azelőtt sűrűn népesített be a magyarság. A Bánság felszabadítása után készült térkép szerint 101 teljesen elhagyott, lakatlan községet és 50 gyéren lakottat
