Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - László Dezső: Hatalom és erkölcs
152 László Dezső csolat és így hatalmi szóval kell a gazdasági életben az erkölcsi és nemzeti szempontoknak érvényt szerezni. Ha egy nemzet gazdasági életében az erkölcsi törvények autonom módon érvényesülnek az egész nemzet javára, akkor a legjobb véleménnyel lehetünk a nemzet erkölcsi súlya és értéke felől. Nem elég a gazdasági életben háttérbe szorítani a zsidóságot, szükséges a zsidó szellemet a nemzsidó eredetű keresztyén magyarokból is kiűzni és mindent elkövetni, hogy a zsidó erkölcs helyét ne foglalja el az új-pogány szellem. m. Eddig szüntelenül a hatalomról és erkölcsről szóltam, és szintézisét próbáltam nyújtani mindannak, amit a hatalom és erkölcs magába foglal. Veszedelmes merénylet a nemzeti élet e két döntő tényezőjét egymástól elválasztani és nem hatalomról és er- erkölcsről, hanem hatalomról vagy erkölcsről beszélni. A nemzeti ideálizmusnak és liberálizmusnak megvolt az a kísértése, nyugodtan mondhatjuk: bűne, hogy a hatalomról erkölcs és az erkölcsről hatalom nélkül tudott vélekedni. Ma szüntelenül halljuk, hogy az új ember a dinamikus ember, azok az igazi politikai, gazdasági, társadalmi és művelődési törekvések, amelyek dinamikus lendülettel törnek céljaik felé. A dinamikus kifejezés magyarul hatalmasat, hatalommal rendelkezőt jelent. Valóban szükség van a nemzeti életben hatalomra és dinamikus mozgalomra, de a hatalom mellett erkölcsre és a dinamikus erőkifejtés mellett erkölcsi mozgósításra is. Amily veszedelmes volt a régi magyarságra, hogy merő ideálizmusból nem törődött a nemzeti hatalom, kérdésével, ugyanolyan veszélyes ma merő nemzeti reálizmusból kizárólag csak a hatalom kérdésével foglalkozni. Azok ma az igazi, élvonalban álló magyarok, akik mind a hatalom, mind az erkölcs egyoldalú és kizárólagos hangoztatásától el tudják magukat vonatkoztatni, és egyikkel is, másikkal is eg3rformán tudnak élni ott, ahova a kötelesség állította őket. A magyar életnek beteges képlete és veszedelmes tünete az az ember, aki a reábízott hatalmat erkölcsi törvények nélkül gyakorolja. Ugyanilyen beteges képlet és veszedelmes tünet azonban az a magyar is, aki erkölcsi okokra hivatkozva finnyás arccal kivonul a magyar hatalom támogatása alól és elefántcsont toronyba zárkózva, semmit sem akar tudni a magyar hatalom valóságáról és értékéről, nem ismerve föl, hogy vannak olyan magyar kérdések, amelyek kizárólag hatalmi szóval oldhatók meg. A nemzet hatalma katonai, gazdasági és politikai természetű. Az emberi életnek ezeket a sokak előtt durva és brutálisnak tetsző vonatkozásait szellemi igényekre és erkölcsi szempontokra való hivatkozással egyáltalán nem lehet elhanyagolni. Minél inkább igényt tart valaki arra, hogy ő a nemzet szellemi és erkölcsi igényeinek, érdekeinek és értékeinek a hordozója és gondozója, annál világosabban kell a magyar hatalom jelentőségét látnia és e hatalom fokozása és erkölcsi erőkkel való átitatása érdekében mindent megtennie. Másfelől azonban minél több jut valakire a magyar katonai, gazdasági és politikai
