Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - László Dezső: Hatalom és erkölcs
Hatalom és erkölcs 151 fenyegető tény és előtte tündöklött a cél: visszaszerezni mindazt, amit elvettek tőlünk és amit elveszítettünk. Az egész magyar élet utolsó negyedszázada legtisztább vonatkozásaiban egy nagy szellemi és erkölcsi mozgósítás és belső hadjárat a nemzet lelki erejének fokozása érdekében. Amilyen örömmel állapítjuk meg a szellemi és erkölcsi erők fokozódását, épen olyan szomorúan kell látnunk épen ennek küszöbén azok erkölcsi lazaságát és mozdíthatatlanságát, akik még mindig csak a saját maguk salakos vágyainak mások által való kiszolgálásában látják az élet értelmét. Ez az új háború is sokat ártott a magyar erkölcsi birtokállománynak. Az elszakított területek egy- részének visszaszerzése, a zsidók fokozatos háttérbeszorítása sokak számára könnyebbé tette az egyéni életet, a háború némelyek érvényesülésére, gazdagodására olyan lehetőségeket nyitott, amilyenekre eddig gondolni sem lehetett. A háború különbenis rontja az erkölcsi élet színvonalát, az embereket önzőbbekké, kapzsibbakká, irigyebbekké teszi és ezzel az erkölcsi erőt fokozatosan mállasztja. Valahogy úgy van, hogy az ország egy részének visszaszerzését megelőzően minden magyar ember előtt ott lebegett a nagy magvar cél: az elveszített területrészek és a rajtuk élő magyarok fölszabadítása, és azért a célért tudtunk lelkesedni és komoly áldozatokat is hozni. Ma mintha elveszett volna a közvetlen magyar életcélnak ez a látása, az egész nemzet nem feszül egyetlen irányba, s ebből kifolyólag nincs meg a nemzeti fegyelemnek, összetartásnak az a fokozott mértéke, amellyel a trianoni csonka országban és a megszállott területen élő magyarok egyaránt rendelkeztek. Pedig a fel- szabadulás művének részbeni végrehajtása egyáltalán nem jelenti a nagy magyar kérdések megoldását és rendezését. A magyarságnak nemcsak arra kell erkölcsi erőit mozgósítania, hogy ezt a háborút megnyerje, hanem arra is, hogy a háború végén sajátmaga, a legn5mgodtabban, az egész magyarság és minden magyar ember érdekét leginkább kielégítő módon tudja a magyar nemzet és magvar föld minden el nem intézett életbevágóan fontos kérdését elrendezni. A mai magyar hatalom és erkölcs egymáshoz váló viszonyát az előadás befejező, harmadik részében részletesebben tárgyaljuk, itt csak annyit kívánok megemlíteni, hogy a nemzeti élet e két fővalóságának egymással való sikeres párosítása a magyar lét legdöntőbb kérdése. A magyarság katonai, gazdasági és politikai súlya nem tisztán ez erőtényezők mennyiségétől, hanem ezeknek az erkölccsel való szerves kapcsolatától is függ. Letagadhatatlan, hogy az egész magyar közéleten egy erkölcsi tisztulási folyamat ment végbe és ennek következtében más lett a hadsereg, a közigazgatás és a gazdasági élet. Amilyen mértékben mechanizálódik a közigazgatás és szorul merev bürokratikus formák közé, annál kevesebbet használ az egyénnek és közösségnek, tehát eltávolodik az erkölcstől. Kell-é ma részletesen igazolni a hatalom és erkölcs közötti szakadéknak e területen mutatkozó kiszélesedését és elmélvülését? Viszont a bürokrácia nehézségei csakis a személyes erkölcsi erők fokozásával és öntudatos alkalmazásával küszöbölhetők ki. Ma a gazdasági élet és az erkölcs között igen csekély az önkéntes kap-
