Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Albrecht Dezső: Magyar hivatás
Magyar hivatás 131 közelíti az emberit. A magyarság kultúrateremtő hivatását kiteljesíti műveltségének kettős jellege: az, amiben azonos az európai műveltséggel, s az, amiben eltér ettől. Fentebb szóltunk Széchenyiről, aki a magyar nép hivatását abban látta, hogy képviselje ázsiai bölcsőjében rejtező, eddig sehol ki nem fejtett, sehol érettségre nem virult sajátosságait. Széchenyi mély látását mégjobban aláhúzza az a tény, hogy e szavakat száz éwel ezelőtt, akkor mondotta, mikor a magyar irodalmi és tudományos élet a külföld bűvöletében élt és mikor a magyar értékek még ismeretlenek és feltáratlanok voltak. Azóta sok történt e téren, s hogy az ázsiai bölcsőben milyen értékek rejtőznek, elég idéznünk Bartók és Kodály nevét, kik világhírnevet szereztek az ősi magyar zenének. De legújabban László Gyula, a fiatal kolozsvári régész, aki német meghívásra Kievben a népvándorlás korabeli magyar emlékeket kutatta nagy eredménnyel, majd Kolozsvárt a Zápolya- utcai horfoglaláskori magyar sírokat tárta fel, olyan megállapításokhoz jutott, melyek hatalmas távlatokat nyitnak meg. László Gyula a temetkezések sokféle szokásaiból, a talált dísztárgyak díszítéseinek kötetlenül változó, az eredeti mintát túlérlelt jellegéből azt a következtetést vonta le, hogy a honfoglaláskorabeli ma- gj'arság kultúrája túljutott azon az egységen, mely az egyrétű, önmagában élő kultúrák jellemzője. A magyar szellemi élet tehát — mely magábaszívta a Déloroszországban töltött ezredév alatt a görög kultúra hatásait — a honfoglaláskor egy friss szemléletű újjászületés, mai szóval élve: kultúraváltás küszöbén állott. Innen magyarázható az az elképzelhetetlen gyorsaság, mellyel a magyarság európaivá formálódott. A honfoglaló magyarság műveltsége és az akkori n 30igati műveltség között nem volt meg tehát az a nagy, átmenet nélküli különbség, amelyet általában hirdetnek, sőt a két műveltség igen lényeges hagyományaiban éppen egy tőről — a görög műveltségből — hajtott. A magyarországi leletek feldolgozása s a déloroszországi előzményekkel való összevetése azonban ezen is túlmenő reményekkel kecsegtet, s megállapítható lesz a pusztai steppe-kultúrának az egész európai kultúrára gyakorolt hatása. Mert az eimópai kultúra — mint ez mind bizonyosabbá válik — három egyenrangú tényező egybeolvadásából állott elő: a mediterrán, az északi germán és a déloroszországi pusztai kultúrák összeolvadásából. Mondhatná valaki, hogy ez csak a múlt, igen ám, de a népzene, a néprajz, a néphagyomány, a néplélek kutatása, sőt maga a népi irodalom is egyre jobban bizonyítja, hogy ez a múlt titokzatos törvények útján tovább él bennünk és átszínezi egész műveltségünket. Mindegy, hogy ebből vagy a történelmi fejlődésből magyarázzuk, fontos a tény, hogy a magyar népi és történeti műveltség egyensúlyozott, benne nem vált szét az ember és a természet, a teremtett világ és az istenség, s ha az európai válságot nézzük, mely nem utolsó sorban éppen a civilizáció és kultúra, az ember és természet, a teremtett világ és az istenség közötti egyensúlyvesztésből állt elő, úgy a magyar, népi műveltség iránymutató jelentősége adva van.
