Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - I. Tóth Zoltán: Román vonatkozású magyar történeti irodalom
Szemle 123 elvont nyelvészeti spekulációk és látszatok nyomán hamis településtörténeti következtetések áldozata lett és különösen azt vetette Gamülscheg szemére, hogy a magyar történeti dokumentációt tökéletesen figyelmen kivül hagyta.®^ Nemzetiségtörténet! szempontból nagy haladást jelent Kniezsa új módszere, melynek segítségével a XI. századi magyarországi nemzetiségi állapotot rekonstruálta. A történelemtudomány, a nyelvészet, a régészet és földrajz eredményeinek együttes felhasználásával bebizonyította, hogy az államalkotó magyar népelem döntő fölényben volt már ebben az évszázadban, amikor ott még nyoma sem volt a ro- mánságnak.3* Kniezsa mutatta ki azt is, hogy Erdély földrajzi neveinek többsége magyar, egy része szláv eredetű; egyetlen jelentősebb folyó neve sem román s a XIV. századig nem ismeretes Erdélyben egyetlen román helységnév sem.®« KniezsánáLl, — éppenúgy, mint Tamásnál és Gáldinál — kiemelkedő a mély és alapos történelmi felkészültség, úgy, hogy műveiben a nyelvészet és történelem a legszerencsésebben egésá- tik ki egymást. HA A ROMAN NÉP nem Erdélyben, azaz a régi Dácia-Trajáná- ban alakult ki, hanem a Balkán-félszigeten, viszont ma túlnyomó többségben a Dunától északra lakik, akkor északi ágának, a mai román népnek, valamikor át kellett költöznie a Dunától északra fekvő területekre. Az átköltözés, a Magyarország területére való betelepedés tényének nagyon kevés írott és még sokkal kevesebb kiadott emléke van, ezért a régebbi nemzetiségi irodalom ebben a kérdésben általános megállapításokon túl alig jutott. A betelepedés kimutatásának feladatát a kiadatlan levéltári anyag felszínre hozásával, a hely- és személynévanyag megrostálásával és értékelésével és az így használhatóvá tett forrásanyag társadalmi és gazdasági szempontú feldolgozásával, a nemrég megindult telpülés- és népiségtörténet vállalta magára. A román betelepülés tényét a Xlll. század elejétől rendelkezésre álló okleveles anyag is bizonyítja. Fekete Nagy Antal és Makkai László kiadott nagy műve: a Documenta históriám Valachorum in Hungária ülustrantia usque ad annum I4OO. p. Christum, az első módszeres és rendszeres kritikai oklevélkiadás a magyarországi románokról a jelzett időszakra vonatkozóan.*^ Fontos, hogy az itt kiadott 483 román vonatkozású oklevélből 17 esik a Xlll. századra s hogy 1247-ig csak az Erdély déli határvidékén fekvő Fogaras megye északnyugati részében találunk románokat, 1283 előtt pedig nem tudunk egyetlen állandó román településről sem Erdélyben. Az egész Xin. században mindössze 9 román települést ismerünk és ezek mind magyar és szláv nevűek. Az első románnevű település 1337-ben bukkan fel (Caprewar — románul: Caprioará) és a XTV. század folyamán az oklevelekben csak 6 román eredetű helységnév fordul elő. A kötethez mellékelt térkép szemléletesen ábrázolja a románság fokozatos beszivárgását és térnyerését Erdély földjén. A francianyelvű, alaposan dokumentált bevezető cikkben a kötet kiadói levonják az oklevelek legfontosabb tanulságait és vüágos képet Kniezsa István: Zur Frage der gepidisch-rumänischen S3unblo3e in Siebenbürgen. AECO m, 1937. 208—227. •o U. a.: Magyarország népei a XI. században: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulójára. Bp. 1938. II, 365—472. Németül: Ungarns Völkerschaften lm XT. Jahrhundert. AECO IV, 1938. 241—412. *• U. a.: Erdély földrajzi nevei: Erdély. Bp. 1940. Die geographischen Namen Siebenbürgens. Bp. 1940. 77—84.; A román őshaza kérdése és a román nyelvatlasz. Hitel Vn, 1942. 483—488. Fekete Nagy Antal—Makkai László: Documenta históriám Valachorum in Ungaria ülustrantia usque ad annum 1400. p. Christum. Bp. 1941. LXI -|- 636.
