Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 2. szám - I. Tóth Zoltán: Román vonatkozású magyar történeti irodalom

122

Szemle

irodalomtörténész és a histórikus tulajdonságait. A román szótárirodalom magyar forrásainak,*® a román nyelv újgörög, francia és olasz elemeinek,*® a román verstannak*’ és különösen a magyar-román szellem- történeti kapcsolatoknak*® kutatója, aki fiatal kora ellenére már egész sereg értékes tanulmánnyal gazdagította a szakirodalmat. Elsőnek vázolta fel a magyar-román kapcsolatok problématikáját és tanára, Eckhardt Sándor indítására, román-magyar vonatkozásban legelső művelője az összehasonlító irodalomtörténetnek.*» Írásaiból fokozatosan bontakozik ki annak a mélyreható kulturális hatásnak a képe, amelyet a magasabb műveltségű magyarság nemcsak az erdélyi, hanem az egyetemes románságra is gyakorolt együttélésük hosszú századai alatt. Számos tanulmánya jelent meg az Apollo, Magyar Nyelv, Magyar Szemle, Hitel, Ungarische Jahrbücher, Egyetemes Philologiai Közlöny, Láthatár, Revue des Etudes Hongroises, Nouvelle Revue de Hongrie, Himgarian Quarterly, valamint román és olasz folyóiratok lapjain. Sulica Szilárdnak a magyar-román irodalmi kapcsolatokkal foglalkozó rövid összefoglalása*» után Gálditól várható az említett kapcsolatok teljes részletességű története.

Az új nyelvésznemzedék sorából kiemelkedik a román kérdések iránt is érdeklődő, szlávista Kniezsa István. Első nagyszabású művében*’ a volt kolozsvári román egyetem tanárának, Dräganu Miklósnak hatalmas terjedelmű, de módszerileg elhibázott könyvére** válaszolt megsemmisítő hatással. A római-román területi folytonosság tételének alátámasztására Dräganu az írott források hely- és személynévi adatainak vizsgálatával a Kárpátmedence egészét, de különösen Pannóniát (Dunántúlt) és Északmagyarországot állítólagos ősrománokkal akarta benépesíteni. Kniezsa gyökeresen végzett ezzel a kísérlettel; kimutatta, hogy egyetlen egy hibátlan etymologia sincs a könyvben és így Dräganu képzelt románjairól nem lehet komolyan beszélni. Diculescu régebbi sikertelen kísérlete, hogy gepida nyelvelemek kimutatásával a románban újabb tápot adjon a folytonosság pislákoló tüzének, nem riasztotta vissza a neves berlini romanistát, <jamillscheget, ennek a tételnek a felújításától.*» Kniezsa kétségtelenül kimutatta, hogy Gamillscheg a történelmi tényekkel nem számoló.

U. a.: A magyar szótárirodalom hatása az oláhra. Nyelvtudomán5d Közlemények XLVn, 1931. 69—87., 243—265.; L’influence de la lexlcographie hon- grolse sur la lexlcographie roumaine. Revue des Etudes Hongroises. 1933.54—58.; Eg;y elfeledett oláh-latin szójegyzékröl. Emlékkönyv Melich János hetvenedik születésnapjára. Bp. 1942. 82—94.

^ U. a.: Les mots d’orlgine néo-grecque en roumain á l’époque des Phana- riotes. Bp. 1939. 270.

U. a.: Le origpni italo-greche della versiflcazione rumena. Roma, 1939.

U. a.: Nouvelles recherches sur le relations hungaro-roumaines. Revue •des Etudes Hongroises. XIV—XV, 1936—37, 254—260.; Mag;yar-román szellemi kapcsolatok. Bp. 1942.

U. a.: A középeurópai irodalomtörténet lehetősége. I. Enünescu és Középeurópa. Apollo II, 134—160.; Az erdélyi román irodalmlság történetéért. Apollo II, 267—279.

•0 Sulica Szilárd: A magyar irodalom és művelődés hatása a román irodalom és művelődés fejlődésére. Szeged, 1937. 59.

Kniezsa István: Paeudorumänen in Pannonien und in der Nordkarpathen. AECO I, 1935. 97—220.; H, 1936, 84—178.

*2 Dräganu Miklós: Románii in veacurile IX—XTV-lea pe baza toponlmiei a onomasticei. Bucure^ti, 1933. 683.

•• Gamillscheg E.: Die altgermanischen Bestandteile des Ostromanischen. Romanlca Germana n, 1935. 233—266.