Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - I. Tóth Zoltán: Román vonatkozású magyar történeti irodalom
Szemle 121 nak legrégebbi rétegét: a havaselvi és moldvai szláv oklevelek magyar elemeit tárgyalta.^« Ebben a kérdésben a tudományos élet nagy várakozással tekint Tamás Lajos további működése elé. A világháború után ugyancsak Tamás nyúlt először avatott kézzel a román folytonosság kérdéséhez, különválasztva egymástól a politikai és a történeti ténye- ket.i^ Tamás Lajos érdeme a folytonosság újabbkori irodalmának legkiemelkedőbb alkotása, a Rómaiak, románok és oláhok Dácia-Trajáná- ban című hatalmas felkészültséggel megírt, tökéletes biztonsággal és szilárd érvekkel alátámasztott könyve,is mely a dáko-román elméletnek tudományos tarthatatlanságát bizonyítja. A dáciai és balkáni latinság történetéből, a románság népneveinek tanulságaiból, a kontinuitáselmélet renaissancekori előzményeinek vizsgálatából merített bizonyítékainak erejével végérvényesen tisztázta, hogy a románság őshazája nem Erdély, hanem a Balkán-félsziget, ahol a román nép négy ága közül három még most is ott él. Tamás könsrve olyan súllyal esett a latba, hogy román részről nem találtak lehetőséget érdemlegesen hozzászólni érveihez. Brátianu I. György román részről válasznak szánt művébenis bevallja, hogy Tamás könyvének csak első felét ismeri. Tamás Lajos egy későbbi tanulmányában a nyugati mintára készülő román nyelv- atlasz^o módszertani megoldásait és alapelgondolását vette kritika alá.21 Ez az atlasz nehány latin eredetű szó mai földrajzi elterjedéséből próbál következtetéseket levonni a középkori románság területi kiterjedésére, sőt Dácia-Trajána II—III. századi latinnyelvű népességére, anélkül, hogy állításait történelmi forrásokkal alátámasztaná. Tamás a nyelvészeti érvek és történeti adatok tömegével mutatta ki, hogy ez a tétel nem alkalmazható a balkáni eredetű északi románságra és hogy a nyelvatlasz eredményei nem bizonyíthatják a dáko-román elmélet tanításait. Az erdélyi öláhság címen írt tanulmányában^* összefoglalóan tárgyalja a magyar-román művelődési érintkezéseket. Számos magyar, francia, német és olasz nyelven megjelent tanulmányával ismertté tette eredményeit itthon és a külföldön.^s A kontinuitás kérdésének kitűnő összefoglalását nyújtja a legújabb eredmények felhasználásával a fiatal tudósnemzedék másik kiemelkedő romanistája. Gálái László, a Makkai Lászlóval együtt szerkesztett román történet első fejezetében.*^ Gáldi egyesíti magában a nyelvész, az Tamás Lajos: Die imgarischen Lehnwörter im Rumänischen. Ungarische Jahrbücher Vin, 1928. 25—51; IX, 1929. 274^317. U. a.: A románság őshazája és a kontinuitás. Bp. 1931. 20. U. a.: Rómaiak, románok és oláhok Dácia-Trajánában. Bp. 1935. 234. Franciául: Romains, Romans et Roumains dans la Dacie Trajane. Archívum Európáé Centro-Orientalis (= AECO) I, 1935. 1—96.; II, 1936. 46—83., 245—374. “ Brátianu I. Georges: Une énigme et un miracle hlstorique: le peuple roiimain. Bucuresti, 1937. *» Pufcariu Sextil: Les enseignements de l’Atlas Linguistique Roumain. Revue de Transylvanie III, 1936. =>■ Tamás Lajos: Sur la méthode de l’interprétation des cartes de 1’Atlas Linguistique Roumain. AECO III, 1937, 228—243. U. a.: Az erdélyi oláhság. A történeti Erdély. Szerk. Asztalos Miklós. Bp. 1936. “ U. a.: L’áme roumaine et la Transylvanie. Nouvelle Revue de Hongrrie XLVII, 1932, 335—443.; polémiája lorgával: u. o. XLVXn, 1933. 467—474.; La romanitá deirOriente europeano. Corvina III, 1940. 447—Uss.; Ungheresi, ru- meni (valacchi) e la latinltá. Bp. 1940. 29.; Ungarn und Walacho-Rumänen. Bp. 1940. 28.; A román nép és nyelv kialakulása. Hitel VH, 1942. 77—91. Gáldi László — Makkai László: A románok története különös tekintettel az erdélyi románokra. Bp. 1941. Németül: Geschichte der Rumänen. Bp. 1942.
